Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)

Regeszták

1686. No. 1. 83. Az uralkodónak Bécsben, 1686. május l-jén Maholányi (Maholány) János aláírásával kelt mandátumának egyszerű másolata Pozsony vármegye részére, mely szerint a vármegyében lévő Nagyszombat és Bazin városokban lakó nemesek — az 1655. évi 34. törvénycikk alapján — nemesi szabadságot élveznek, (latin) 1688. No. 1. 84. Az uralkodónak 1687. augusztus 22-én, Bécsben, Korompay Péter és Maholányi (Maholány) János aláírásával kelt mandátuma, melyben bejelenti, hogy október 18-án Pozsonyba országgyűlést hív össze. A parancslevelet Gyürky István jegyző olvassa fel Losoncon, az 1687. szeptember 30-án tartott közgyűlésen, (latin) 1688. No. 2. 85. Sőtér Ferencnek Pesten, 1688. március 3-án kelt, a vármegyéhez intézett levele. Isten minden jókkal áldja meg kegyelmeteket. Én Isten engedelméből ezzel múlt vasárnap, úgymint „29 februárii" idehaza Pestre megérkezem Bécsből. Hogy hamarabb kegyelmeteket utazásomról nem tudósítottam, oka az, hogy vasárnap estefelé jöttem haza és azon éjjel mindjárt az Úristen egy Zsófika fiat (!) adott, ki miatt a két napot úgy esett töltenem. Hanem instrukcióim szerint elsőben öregebbik Zichy István urat őnagyságát „cum credentionalibus" (a megbízásokkal) megtalálván Oroszvárott, őnagyságát a nemes vármegye nevével igen szépen köszöntöttem, és sok nyomorúságit és elviselhetetlen sok igáját a szegénységnek voltaképpen deklaráltam. Őnagysága szintén nagy szánakozással van a szegénységen, és örömest kívánta volna orvosolni. S mindjárt írt ifjabb Zichy István úrnak őnagyságának, akkor szintén Bécsben lévén őnagysága, hogy forgolódjon velem együtt Bécsben, az udvar előtt ezen nyomorúságoknak megorvoslásában, mert jószáguk elpusztul, és maga is írt a bádeni hercegnek és a bécsi kamara „praesessének" (elnökének), hogy minden jót cselekedjenek. Onnét mentem Kismartonba, s ott méltóságos palatínus urunkat őnagyságát nem találván, hanem csak az asszony őnagyságát, mivel maga Fraknóban volt. Egy napot várakoztam őnagysága után, azt mondván kismartoni porkoláb úr őkegyelme, hogy holnap bizonyosan hazajön: de haza nem érkezvén őnagysága, én Fraknóba mentem őnagy-