Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)

Regeszták

sága után, s őnagyságával ugyanazon nap szemben lévén, a nemes vármegye megbízását (credentionalis) meghagytam őnagyságának. Mentől jobban tudhattam, a nemes vármegye nevével szépen köszöntöttem őnagyságát és mindenféle nyomorúságit, s megfizethetetlen porciókra feltett summáját voltaképpen deklarálván őnagyságának. Őnagysága mindazokat nagy szánakozással értette, és azt mondta, látja az Úristen, tiszta szívből segíteném a nemes vármegyét, csak tudnám hogy, de már nem tudom hogy orvosolni, mert elmúlt az ideje: Az országgyűlésen kellett volna követ uraiméknak megjelenteni, hogy semmi porciók nem rendeltettek ezen vármegyékre. Akkor, amikor több vármegyéknek kimondatott porciójuknak száma: akkor lehetett volna két- vagy háromszáz porciókat a többi vármegyékéből elszakasztani és ezen vármegyékre vetni, s abban megmaradhattak volna, de már az országgyűlés végét jelentették meg őnagyságáék Rabattá úr halála után, már nem volt ideje megorvoslásának, hanem amit fizethet és adhat a szegénység, már azzal kénytelen. Mire én mondottam őnagyságának: Kegyelmes úr, ha nagyságodnak méltósága nem segíthet rajtunk, kicsoda segít? És ha nincs már ideje a megorvoslásnak, bizony el kell pusztulni és széledni a szegénységnek, mert a szegénység, ami lehetne tőle, azt örömest megadná, de annyit kér a budai komisszárius rajtuk, amit meg nem adhatnak, és jószágukkal sem érné fel. Őnagysága arra azt felelte, tudja az Úristen, a véremmel is jót tennék, ha tehetnék, de már most nem tudok, hogy hanem úgymond, kegyelmetek mutatta módját, és megcselekszem, hiszen már a budai generálisnak is írtam és a komisszáriusnak, hogy úgy bánjanak a szegénységgel, hogy el ne pusztuljanak, hanem inkább épüljenek, mert Kegyelmes urunknak őfelségének azzal kedvet nem találnak, ha csak a legkisebbik falut is el nem pusztítják, hanem inkább azzal maguknak nagy galibát fognak szerezni: úgy hiszem szebben fognak ezután bánni a szegénységgel. Arra én őnagyságának ezt mondottam: Kegyelmes úr, ha nagyságod méltóságos személye nem talál módot a megorvoslásában, én ilyen nyomorult miképpen mutathatnék nagyságodnak. Őnagysága arra azt felelte: eleget fáradoztam mind magam, mind más nemes vármegyék már ez ilyen dologban, de soha semmi orvoslását nem találhattuk, csak költségünket és fáradságunkat szaporítottuk. Ennek most csak így kell lenni, mert őfelségének számtalan a költsége, nem tudja, honnét másként szaporítani, hanem ezen hadakozásnak nemsokára már véginek kell lenni, akkor szép kívánt békességes állapotunk fog lenni. Magam is májusban Budára szándékozom, akkor Budán is egy viceispánt teszek Pilis vármegyéből, Pesten másikat és Soltban harmadikot, mert annak úgy kell lenni. Most a nemes vármegyének megírtam, hogy a mostani tisztek maradjanak meg a jövő diétáig avagy alámenetelükig, teszek azután minden jó intézkedést (dispositio). Arra én feleltem, Isten hozta nagyságodat, kegyelmes úr szegény vármegyénkben, de nem hogy három viceispán kívántatik ezekben, de egy is nem