Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)

Regeszták

6. Szabad nekik a szabad királyi városokba, privilegizált mezővárosokba és más helyekre vásárok idején elmenni és árusítani saját rác áruikat, főképpen török árukat, így lószerszámot, szőnyegeket, térítőket, párnákat, takarókat, csótárakat, karmazsin, kordován, szattyán és bagaria bőröket, azonkívül török készítésű csizmákat, szandálokat, pacsmagokat, és Törökországból behozott bármilyen béléseket, coboly-, hiúz-, tigris-, farkas-, medve- és rókabőröket, azonkívül kávét, sörbetet, dohányt és füstölni való dohányt, iváshoz, kávéiváshoz és más iváshoz való eszközöket, és végül bármilyen fajta Törökországból való árut, így gyolcsot, gyapotszövetet, kendőket, kéztörlőket selyemből, melyek arannyal vagy ezüsttel vannak átszőve, vagy gyapjúból vagy szövetből készültek és más hasonló keleti dolgokat, melyeket Magyarországon a vásárokon a régi kereskedők szabadon, ölenként, rőfönként, súlyra, unciánként és darabonként árusíthatnak. 7. A Szentendrén lakó mesteremberek, mégpedig a szabók, szűcsök, csizmadiák, cipészek, tímárok, paplankészítők és más mesteremberek saját készítményeiken kívül semmi mást nem árusíthatnak, s ha valaki a rendelkezést megszegi, az ilyen a maga műhelyétől független árut mint csempészárut azonnal veszítse el. Ennek egyik része a katolikus egyházé lesz, a második a földesúré, a harmadik a céh elöljáró kereskedőié. 8. Gyakran előfordul, hogy egy közösségben nem kevesen olyanok is akadnak, akik a maguk között megállapított renddel, sőt a királyi privilégiummal is szembeszállnak. Hogy ezek a lázadók méltó büntetésben részesüljenek, a céhmesternek és a senioroknak legyen hatalmuk őket megbüntetni. A vagyoni büntetés egy része a katolikus egyházé, a másik a földesúré, a harmadik a céhben elöljáró kereskedőké. 9. Előfordul, hogy bizonyos visszaélés folytán idegen kereskedők eljönnek e helység vásáraira, és a helyi lakosság terheit nem viselve mindenféle árujukat rendezetlenül és törvénytelenül árusítják és így a helyi és szomszédos kereskedőket megkárosítják. Az ilyen káros dolgok megszüntetése céljából az idegen kereskedőket meg kell gátolni abban, hogy behozott áruikat árusíthassák anélkül, hogy erre a céhmestertől s az idősebb kereskedőktől engedélyt kapnának. Ha valaki makacsságból ezzel szembeszegülne, azokat a kereskedők céhe büntesse meg, ha kell a magisztrátus és a földesúr segítségével. E büntetés egy részét a helybeli katolikus egyház kapja, a másikat a földesúr, a harmadikat a céhláda. 10. Gyakran előfordul, hogy a vásárra jövő kereskedőket mások tartozása miatt egyszerű panasz következtében a helyi bírák vagy a magisztrátus ártatlanul bebörtönzi és ok nélkül zaklatja. Ezért mivel az igazsággal ellenkezik, ha igazakat igaztalanul megbüntetnek, nehogy a helység kereskedőivel más helyeken így bánjanak, erre császári-királyi határozatot kérnek.