Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok II. 1671-1716 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 34. (Budapest, 2002)

Regeszták

Mindenkinek kijelenti, akit illet, hogy hívei, Despotovits Ciro új céhmes­ter, Staracs Ciro, Theodorovits Ádám, Gerk Costa, Cherstics Stanko, Popo­vics Panajot, Markovics Petar, Pogdanovics Ulajko, Ternovics Panajot, Geor­govics Lazar, Mihalyovics Dimitrio, Gerk Ciro, Perkovics Millió és Popovics Avacus görög szertartású rác kereskedők, kik a Duna mellett, Buda fölött, a Pilis megyében fekvő Szentendre város lakói, számára, miután Szentendre földesura, vásonköi Zichy Péter gróf, Szabolcs megye főispánja, királyi étek­fogómester közbenjárt ezért — latin nyelvű oklevelet ad ki a szervezendő céh számára. Kérték az uralkodót, hogy hagyja jóvá céhszabályzatukat és erősítse meg. Ennek artikulusai a következők: 1. A görög szertartású rác kereskedők, kik a Duna partján, a Buda fölött fekvő Szentendre mezővárosban laknak, jelenleg tizennégyen vannak. Félre­téve minden magánügyüket, mindenekelőtt az istentiszteletet akarják elősegí­teni és egész családjukkal együtt meg akarják tartani a szent katolikus vallást rendszeres templomlátogatással és a keresztény vallás gyakorlásával. 2. A kereskedőknek a dolgok jobb intézésére joguk van a szokott időben maguk közül céhmestert választani, s ha ennek szolgálati ideje lejárt, akkor vagy újra megerősítik a régi céhmestert, vagy maguk közül új céhmestert vá­lasztanak, s ennek a céh többi tagjai engedelmeskedni tartoznak. 3. Mindazok, akik mint kereskedők akarnak a jövőben tevékenykedni Szentendrén, akár rácok, akár katolikusok, kötelesek ebbe a céhbe belépni, s a céhládába 50 forintot befizetni és egyszer a céhtagokat megvendégelni. 4. Amely szentendrei kereskedőknek s a hasonló módon a jövőben a céh­be lépőknek is legyen szabadságuk árulni mindazon árucikkeket, melyeket e mezővárosban a kereskedők árulni szoktak, éspedig bármilyen posztót, bár­milyen vásznat: vastagot, vékonyabbat és egészen vékonyat, arannyal és ezüsttel szőtteket, tiszta selymet, selymet és egyszerű, közönséges anyagokat, így fraziát, rása posztót, kvittet és mazolánt és más hasonló gyapjúárut; azon­kívül vasból készült gazdasági eszközöket házi használatra, valamint na­gyobb és kisebb fazekakat, korsókat, drágább és olcsóbb tányérokat, üvegből és fából készült edényeket és végül mindenféle eladnivaló árucikket. Akár a császár országaiból és tartományaiból, akár Törökországból behozhatnak, de mindezeket csakis Szentendrén, a boltjukban árusítás céljából kitehetik, és akár röfszámra, akár egész végszámra vagy részenként, darabonként árulhat­ják az idegeneknek és a városbelieknek. 5. Hasonlóképpen szabad nekik bármilyen fűszert, úgymint borsot, gyöm­bért, szegfűszeget, sáfrányt, rizskását, citromot, cukrot, olívaolajat és más leveket, más a konyhához tartozó dolgokat és ételeket, melyeket a császári országokból és tartományokból vagy Törökországból hoznak be Ma­gyarországra, és ezeket mázsánként, libránként, unciánként garasok, krajcá­rok vagy dénárok ellenében kimérni és árusítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom