Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)

Regeszták

A rendek úgy vélik, hogy az felel meg az igazságosságnak, ha ezt az ediktumot, mely a konföderáció törvénycikkeivel s az ország diplomáival ellentétes, a jelen országgyűlésen őfelsége meg fogja szüntetni, s a rendeket arról, hogy ezt az ediktumot nem fogják felújítani, nemcsak az idézett törvénycikk, hanem új diploma fogja biztosítani, mely gondoskodni fog a szabad kereskedelem biztosításáról őfelsége összes királyságaiban és örökös tartományaiban a Magyar Királyság és csatolt tartományai összes lakói számára. Egyébként az 1647:28. törvénycikk értelmében egész és fél harmincadvámot kell fizetni őfelsége tartományaiból ki- vagy oda bevitt minden áru után, ezt pontosan be kell tartani. A Magyar Királyságban termett boroknak bárkik által történő elkobzására kiadott szabályt az országlakosok szerint senkinek sincs joga megszegni. A Dunáninneni részek is sérelmesnek tartják, hogy az osztrák, stájer és morva urak szigorúan tiltják a magyar borok Ausztriába való bevitelét, mikor ezzel ellentétben az osztrák és morva borokat szabadon lehet Magyarországra szállítani. Ezért követelik a magyar rendek, hogy a magyar borokat szabadon szállíthassák a szomszédos tartományokba, egyébként, mint ígérték, az osztrák, stájer és morva borokat a vármegyék, helyi hatóságok, harmincadosok és vámosok el fogják kobozni. 61. Az országos és vámjövedelmek csökkenésének tartják a rendek, hogy a végvárakban és különösen Győr várában állomásozó német katonák kereskednek és az egész és fél harmincadtól meg a vámtól is mentesülni akarnak, s az összevásárolt borok szállításával és beszállásolással terhelik a szegény népet. Ezért kérik, hogy a német katonák is kötelesek legyenek a harmincadot s a vámot megfizetni, és a népet ne terheljék beszállásolással és szekerezéssel. 62. Az is terhes, hogy a vám legújabb megváltoztatása szerint nemcsak azoktól szednek vámot, kik a török részekről hoznak be árut, hanem azoktól is, kik a várakon túl a vámreformban felsorolt helyeken Magyarország ezen részein laknak, magyar földesuraknak szolgálnak és adóznak olyan jogcím alatt, hogy a várakon túl laknak, mintegy az ország területén kívül, és saját allodiális javaik után, mint a kunok és a jászok, adómentesek, mégis az országon belül harmincadot szednek tőlük, és a harmincadhelyeken gyakran idegen tartozások miatt őrizetbe veszik őket. Ezért különösen azt kérik, hogy az 1647:89. törvénycikk értelmében a vám új szabályozásakor határozzák meg a végvárakon túl lévő magyar területeket, melyeken mindkét irányban adózó magyarok élnek, ezeket ne tekintsék török területnek, s ennek következtében ezektől ne szedjenek harmincadot, különösen azoktól, kik saját allodiális földjeik után sem fizetnek ilyet, mert privilégiumok mentik fel őket alóla, s még kevésbé vegyék őket őrizetbe. Az 1655:83. törvénycikket e részben korlátozni kívánják, nehogy a vármegyéktől is és a dolgok gazdáitól is, hanem csak a kettő közül valamelyiktől, és csak az aliódium átadóitól (traductores) kapjanak testimoniálist.