Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok I. 1618-1670 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 33. (Budapest, 2001)
Regeszták
kel fárasztják ki és megakadályozzák jogos követeléseik elérésében. Ha a rendeletek végrehajtására haladékot adnak, a zsidókat a magyarok elé helyezik, s az utóbbiaktól követelésüket letartóztatás árán is behajtják, ami mind ellentétes a jószomszédsággal. Minden más alkalommal a vármegyék elöljárói s az ország rendes bírái a károsultak és igazságot keresők részére nem tudnak igazságot szolgáltatni, pedig a tartománybeli javak ügyében az ország határain belül kell igazságot szolgáltatni. Az osztrákok és stájerek s más szomszéd tartománybeliek borait azok elkobzásának terhe mellett az országból a legutóbbi szüret alkalmából nem szállították ki, hanem az ország területén helyezték el, azoknak adták el, kiknek mi is el szoktuk adni, s ezzel minden külső és belső kereskedelmet teljesen megszüntettek, bizonyos raktározási helyeket megneveztek. A nevezett tartománybeliek a föntebb említett összes törvénycikket, melyek a békés szüretet biztosítják, s melyek a diplomák feltételeiben le vannak fektetve, a régi egyezmények és jó szerződések értelmében a szomszédság jogait élesszék újra, és kölcsönös szeretetben kezeljék, kölcsönösen műveljék, az említett jogsértő cselekedeteket mellőzzék, igazságot szolgáltassanak, s így mindkét fél élvezze a jószomszédságot. 59. Hogy a deszkák, zsindelyek és más faanyag elszállítás céljából történő lerakását a Garam (Gran) mellett a besztercebányai révnél a kamara tisztviselői ne akadályozzák, az ezzel kapcsolatos törvénycikkeket, melyek ezért büntetést szabnak ki, fel kell újítani. Hasonlóképpen a Vág (Vagh) folyón való leszállítás is szabad legyen ugyanazon büntetések terhe mellett. 60. Az elhunyt császárnak az előző országgyűlésen panaszolták a karok és rendek, hogy Ausztria főhercegség és Stájerország hercegség rendjei megfeledkezve a Magyar és Cseh királyság, valamint az örökös tartományok között 1606-ban kötött szerződésről, az elhunyt császártól azt kérték, hogy járuljon hozzá bizonyos uradalmaknak a Magyar Királyságtól való visszacsatolásához, hogy Ausztriába, Stájerországba és más tartományokba elkobzás terhe mellett ne lehessen összevásárolt borokat és más árukat beszállítani. A magyar rendek panaszára az elhunyt császár megígérte, hogy az örökös tartományokkal a jószomszédság érdekében e kérdést meg fogja tárgyalni, és ha lehetséges az 1655: 113. törvénycikk értelmében a veszteségekért a rendeket kártalanítani fogja. A tárgyalások közben azonban őfelsége meghalt, a tartományok rendjei pedig szilárdan ragaszkodnak a korábbi ediktumhoz, mely szerint nemcsak az összevásárolt borokat, melyeket Ausztriába vagy Ausztrián át szállítanak, hanem bármilyen olyan bort is, melyet a magyar urak saját használatukra az 1630:17. törvénycikk értelmében Bécsbe szállítanak, minden különbségtétel nélkül el fognak kobozni, még az olyan borokat is, mely átszállított borok őfelségétől oltalomlevelet (salvus passus) kaptak s Bécsben a további szállítások céljából leraktak. Ugyanilyen módon a Magyar Kancelláriában elhelyezendő allodiális, mindennapi használatra szánt borok beszállítását is elkobzás terhe mellett megtiltják.
