Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

mint tabdi földön volt. Szél György azt mondta, mikor a jelen tanút vezették, hogy az öreg Hortobágy vizének fele az akasztói, másik fele a tabdi földhöz tartozik. Itt az első tanú azt vallotta, hogy Szél György marhája szabadon delelt, és senki sem bántotta. A második tanú pedig azt vallotta, hogy sokszor — zászlótartó lévén — katonáival együtt úsztatott is a Hortobágy vizén át, innét (?) megszállt, mert itt gunyhója volt neki, mint Szél György juhászának. Zászlóját a gunyhó előtt a földbe döfte, s ő maga a gunyhóban evett és ivott. Most is megmutatta a gunyhó szélét, mely a Hortobágy vizétől csak 15 lépésre van egy árokforma kopolya mellett. Sokszor látta, hogy Szél György akasztói birtokos marhája itt szabadon delelt minden háborgatás nélkül, túl pedig a fülöpszállásiak marhája. A Hortobágy vizétől napkelet felé egyenesen vezettettünk az első két tanú által e résztől kb. egy taracklövésnyire egy homokos almás kertnél (?) lévő homokos dombocskáknál magasabbra, a Kecskeméti úttól kb. 90 lépésre. Az első tanú azt vallotta, hogy mikor 80 évvel ezelőtt a nevezett pataji emberek a határokat járván ezt a dombot mutatták neki, hogy ez az a jel, amelyik egyrészről Akasztó, másrészről Tabdi földjét elválasztja. Nem egyszer, hanem százszor is járt ezen az úton, s mindenkor látta, hogy eddig Szél György marhái szabadon jártak s a földet szabadon élték. A második tanú hallotta, mikor erre járt katonáival, hogy ez a domb az a jel, mely az akasztói és tabdi földeket elválasztja. Ahonnét ugyancsak napkelet felé, mikor az akasztói emberek árpa- és lencseföldjein át vezettettünk, vallották, hogy itt e tájon kell valahol határnak lenni, mely egyrészről az akasztói, másrészről a tabdi, harmadik részről pedig a szentimrei puszták földjeit hasítja. De ezt határt ezelőtt 80 esztendővel sem találhatták meg, és ott végződik a tabdi puszta földje. Jővén a fülöpszállási úton alul egy puskalövésnyire lévő két dombhoz, mely dombok egyike a másikától kb. 130 lépésnyire vannak. A dombokról Ács István első tanú azt vallotta, hogy a pataji öregemberek ezen vezették, s azt mondták neki, hogy a balkéz felől lévő domb az akasztói földet hasítja, a jobb kéz felől lévő pedig Szentimre puszta földjét. A nevüket nem tudják. Ezen feljebb említett két domb között elmenvén egy Akasztóról Fülöpszállásra vezető úton és nem messze egy éren (?) át, mintegy észak felé fordulván megállapodtunk egy másik zsombékos érnél. Ott a harmadik tanú, a Kis Faragó nevü azt vallotta, hogy még a török időkben, mikor a fülöpszállási Szüle Gergelyt szolgálta, eddig mint szentimrei földet szántotta és élte marhájával, de mindjárt az éren túl akasztói földnek tartották, és nem mert átmenni. Ezt az eret Zsombosnak (Zombos) hívják. Ezt az első tanú megerősítette. Innét, minthogy a vízen át nem mehettünk, Akasztóról a fülöpszállási útra kellett visszafordulnunk, majd a szentimrei templomnál napnyugat felé for-