Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

dúlván, egy a szentimrei pusztában lévő zsombékos vízen átgázolván vezettettünk egy kézzel hányott határra, mely irányában van az előbb említett és akasztói földet hasító dombnak, mintegy jó ágyúlövésnyire. A harmadik tanú ezt bizonyos határnak vallja, mely egyrészről a szentimrei pusztát, másrészről az akasztói földet hasítja. Mikor 42 évvel ezelőtt a fülöpszállási Szüle Gergelyt szolgálta, ez az akasztói pusztát árendálta és kaszálta. Akkor mutatta a tanúnak, hogy ez a határ az akasztói és a szentimrei földet hasítja. Ezt hallotta más fülöpszállási öregemberektől, Latos Gergelytől, Nagy Pétertől és Endrédi (?) Istvántól is. Ez az igazi akasztói határ. E határ mellett van egy régi szántóföld, melyet a fülöpszállási Kozma János bírt és szántott, de azon át tovább nem mert menni. E határtól egy puskalövésnyire van egy Szent Iván nevű kút (?), de az már a szentimrei pusztában van. Az első tanú, Ács (István) megerősíti, hogy mikor az öregemberek a határokat járták, ezt mutatták igazi akasztói határnak. Az Oláh nevű második tanú vallja, hogy mikor a török időkben e tájon járt, eleget nyugodott rajta, és Szentimre (akkor falu lévén) törvénybírájától, Nagy Istvántól hallotta, hogy ez az igaz akasztói határ. A nyolcadik tanú, Tabai (Tabaj) István, mikor a fülöpszállási Ács János bérese volt s a szentimrei pusztát szántotta, gazdája mutatta neki ezt a határt, hogy ez az akasztói határ. A fülöpszállási öreg Latos Gergely is ezt mondta valóságos határnak, mely egyrészről a szentimrei, másrészről az akasztói földeket hasítja. Ezen határjeltől (meta) vezettetvén egyenesen észak felé, egy széles vizes réten át más hasonló határra jöttünk, amely a feljebb említett jatárjeltől kb. egy ágyúlövésnyire van. Ezt az első tanúnak, Ács Istvánnak pataji öregemberek igaz, valóságos határnak mutatták, és nagy határ volt akkoriban, de a nagy vizek már lemosták. A második tanú, Oláh János azt vallja, hogy ezen a metán eleget dohányzott, mikor a török ellen csatázott e tájon. Ugyanakkor hallotta a fülöpszállási Csán (Csan) János nevű katonatársától, hogy ez akasztói határ. Ezt hallotta a szintén Patajon lakó Mészáros Istvántól is. A harmadik tanú, Kiss Faragó György vallja, hogy amikor Fülöpszálláson szolgált, bizonyos gulyásoktól hallotta, hogy ez az akasztói határ, mely a Sós (Soós) nyaralón alul van kb. 600 lépésnyire. A nyolcadik tanú ugyanúgy vall, mint a harmadik. Ettől a határjeltől tovább menvén és mintegy napnyugat felé fordulván vezettettünk az Akasztóról Vecsére [Vecsi] vezető úton át és ugyanazon úttól tíz lépésnyire lévő egy hányásra. Ezt, amint Ács István első tanú vallja, ezelőtt 80 esztendővel, amidőn pataji öregemberek az akasztói határokat vizsgálták, egy részről akasztói, másrészről pedig szentimrei földeket hasító határnak mutatták. Napnyugat felé nem messze van a Kígyós nevű ér, és ennél végződik Szentimre puszta földje. A Kígyós-éren túl akasztói föld van, és ott kezdődik a Tetétlen (Tetitlen) nevű puszta földje. A második tanú, Oláh János azt vallja, hogy egy időben, mikor a Solton lakó Szabó György nevü nászával