Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

1737. No. 1. 568. Az ecseri határok vizsgálata ügyében 1736. augusztus 13-án feltett kérdések és a tanúkihallgatás hiányos iratanyaga. A tanúknak feltett kérdések: 1. Vallja meg a tanú, milyen két hányás van Szentlőrinc (Szent Lörinczi) határának szélén, a Gyömröre menő Pesti út mellett jobb kéz felől, nemde ott megy össze a szentlőrinci határ a keresztúri határral? Onnét pedig napkelet és észak közé Rákos felé tartván oldalasán, „határoztatik" Szentlőrinc Keresztúr­ral, és a Rákosi rétek (Rakósy Rétek) szélében lévő Keresztúr (határa) már a kettős hányásnál van, és addig is bírattatott? 2. A szentlőrinci Harasztoknál lévő két hányásnak észak felé való irányá­ban egy kerek dombocska van, és amint királyi Pest városa a maga részéről állítja, hogy a keresztúri és szentlőrinci határok azon dombon találkoznak Pé­cellel? Nemde nem emlékezik-e, hogy valaha addig bírták volna-e a kereszt­úriak a maguk határát? A kihallgatott tanúk: • Halász (Haláfi) István tudja, hogy mindenkor azt hívták Duna horgasá­nak, amelyik vízmosás vagyis árkolás bement a Duna horgasára. Mindenkor, mind a török időben, mind Buda megvétele után, addig tartották és élték a gu­bacsi földet, s az árkot látta is szemeivel, hogy a pestiek elszántották egy ré­szét és kölest vetettek belé, de még akkor a középrészben szántatlan maradt, hanem a két végét szántották el. Valamely hányás felül, emlékezik mintegy álmában (!), följebb volt, közel a vízmosás mellett az úton, a Duna felől. Ezelőtt 36 esztendővel, amidőn a tanú még Alsónémedin (Alsó Nemedi) la­kott, a némedi és az ócsai juhászok a borital kedvéért igen föl szoktak járni a Duna horgasa felé, és a mezőt elélték. Abban az időben történt, hogy pesti la­kosok a Duna horgasán alul, és amint gondolja, a táján, ahol most pesti uraimék a határvonalakat (ductus) viszik, a Dunától fogva egész a Rákos vi­zéig át, határozzák a jól „tecetes" és Vecsésig való hányásokkal, amely há­nyásokat a pásztorok megmondták a tanúnak. Kimenvén pedig a fátens min­tegy másfél hét múlva, szemeivel látta azokat a hányásokat, és még akkor fű sem nőtt rajtuk. Hány hányás lehetett, arra nem emlékezik, de kettőnél, há­romnál több volt. Vallja, hogy másnapra kelvén a dolog, capitularis uram ilyen szókat szólt a fátensnek: Fiam, úgymond, ha tegnapi szavaidat vagy irigységből, vagy haragból, vagy erőtlenségből, vagy fölfuvalkodásból, vagy valami más okból mondtam volna, most még visszavonhatod. Mire felelt a ta­nú: Én nem vonom vissza, amit mondottam, az én lelkem ösmeretéből mon­dottam. • Varga András csabai lakos vallja: Már az ecserieket két útjukból nyom­ták alább a pestiek a szölőcsinálással. A fölső út volt Kőbányán (Keöbánya)

Next

/
Oldalképek
Tartalom