Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

10. A rókalyukaknál lévő hányástól ismét délre a Körösi úton átmenvén, nemde egyenesen a kettős halomig tartatott és bírattatott mindenkor Péteri határa, és nemde a kettős halomnál van Péterinek Gyállal és Kerekegyházával szeghatára? 11. A kettős halomtól ismét dél felé a réteken és turjánoson át, nemde egyenesen azon kettős határig tartatott és bírattatott mindenkor a kerekegyházi hafár, aminek egyikét Némedi felől ezelőtt négy esztendőre viceispán úr őkegyelme törvényesen megnyitott, és nemde ugyanott van Gyálnak, Némedivel és Kerekegyházával való szeghatárja? A kihallgatott tanúk: • Boda István, kb. 77 éves üllői lakos, a váci (Vácz) káptalan jobbágya vallja: 1. Néhai az üllői Szarka György nevü öregember mutatta a tanúnak, hogy az üllői és az ócsai utak között, a Hosszú-rét alsó farkán ütközne meg a lébi, a pakonyi és a halomegyházi puszták határa, és amidőn az üllőiek Halomegyházát bírták, mindaddig ahhoz használták és tartották. 2. Tudja, hogy a Hosszú-rét fölső farkán, a dél felől való oldalában ami három határjelet mutattattak, azok mindenkor pakonyi, gyáli és halomegyházi szeghatárok voltak. 3. Tudja, amint a hármas határtól észak felé fordulván, ami oldalas határokat mutattak és találtak, azokat mindeddig Gyál és Halomegyháza között cursualis, vagyis oldalhatároknak tartották, amint most is úgy tartja a tanú. 4. Vallja, hogy ami a két domb között a rókalyukaknál lévő most is „tecetes" hányás van, az Halomegyháza és Gyál között való határ, és az üllőiek mindenkor békességesen bírták. Egykor ugyan némediek mint gyáli pusztát bírók hatalmasul bejöttek azon határon túl, köles alá szántani, de akkor is az üllőiek a köleseket összetörették és rontották, és soha nem emlékezik arra, hogy amely szántóföldek a két domb között most parlagul állnak, valaha Gyálhoz bírták volna, hanem mindenkor Halomegyházához. 5. Azt vallja, hogy e mutatott hányást a halomegyházi és a gyáli föld között oldalhatárnak tartotta, s amint gondolja, ugyanezen hányásnál végződik a gyáli határ, és tovább nem megy. 6—7. Tudja, hogy e három határ egyike halomegyházi, másika szentlőrinci, a harmadika gubacsi, mivel azon időben ezen darab föld egész a Dunáig csak Gubacsnak neveztetett, és amíg birodalmában voltak nevezett üllőiek a halomegyházi pusztának, mindig eddig bírták szabadosan. A gyáli föld pedig, tudja, hogy eddig nem terjedt, hanem „elmarad". 8. Tudja, hogy azt a kutat Szeleczky uram őnagysága ásatta. • Horváth István, kb. 45 éves szigetszentmiklósi (Sziget Szent Miklós) lakos vallja: 1. Semmi. 2. Ezelőtt húsz esztendővel Némedin béres szolga és gulyás lévén kb. tizenhat esztendeig, tudja bizonyosan, hogy e megmutatott három határhányás különbözteti a pakonyi, a gyáli és a halomegyházi földeket. 3. Semmi. 4. Tudja bizonyosan, hogy mindenkor e határig tartották a halomegyházi földet az üllőiek, s maga a tanú is pásztorságában addig tartót