Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

nek", melynek felső sarkán van a bovári Tiszta-hát, mellette dél felől a fajszi kertek voltak, a Hosszú-tiszta-hát „északra maradván". A Duna felé tovább menve a kertek felső része mellett, az úgynevezett Kobolyán alul nyugatnak éri az úgynevezett Fánpaliát. Fánpaliáról a Duna felé „szakad" a Bagó-fok, „ugyanazon Dunáról" a nevezett Fánpaliában, mely foknál dél felől a partján van egy nagy jegenye, vagy nyírfa, délre van a fajszi, északra a bovári puszta határa. 21. Császár (Császár) János, 77 éves kalocsai lakos vallja: 1. Mint az előző tanú. 2. Azzal bizonyítja, hogy Csery úr idejében is hasonlót kezdtek cselekedni a fajsziak, mint most, s ezért revízió céljából kihívta a vármegye tisztjeit: Sőtér (Sötter) Ferenc alispánt, Sőtér (Sötter) Tamás szolgabírót és Hajós (Hajós) Gergelyt. Akkor a tanú lovas szolgája és katonája volt Széchenyi (Szécsényi) Pálnak 9 évig, s jelen volt a Bogyiszló és Fájsz közti határ vizsgálásakor. Akkor ugyanazt a Töltés-fokot állapították meg határnak Fájsz és Bogyiszló között, s azután a nevezett fokig bírták a bogyiszlóiak. 3. Nem tudja, miért hívják azt a darab rétet az erdő szélén Pap kaszálásának, de azt igen, hogy bogyiszlói földön van. 4. Hogy milyen pusztákkal határos még Fájsz, nem tudja, de azt igen, hogy az a Töltés-fok, mely a Dunából „szolgál ki", mindenütt elválasztja a bogyiszlai földet a fajszitól. (magyar—latin) 1731. No. 10. 504. 1731. november 26-án, a PPS megyei Bényén Huszár István szolgabíró és Kászonyi (Kászony) József esküdt igazolják, hogy Magócsy Mihály rendes alispán megbízásából Fáy (Fay) Mihály kérésére Bénye határainak megállapítása céljából tanúkihallgatást tartottak. A tanúknak feltett kérdések: 1. Tudja-e a tanú, hol vannak vagy voltak a bényei határ régi hányásai és jelei, s ha tudja, mutassa meg. 2. Tudja-e a tanú, hogy a bényei határt meddig bírták és használták régen, és meddig tartották a régi birtokosok a magukénak? Határjárás: A deutrum pontjai értelmében kimentek Bénye falura s a Bényéről Úri (Uri) és Ság (Ságh) falvak felé keleti irányba vezető úton megálltak egy helyen, ahol az utak különválnak, s az utak között mutattak két dombocskát, köztük árokkal, és azokat az 1. tanú mint határjeleket ismerte fel. Innét ugyanazon az úton visszajöttek és egy Szilas (Szilos) nevü cserjéshez érkeztek, s ott három jelet mutattak, melyek még valamennyire látszottak. Innét egyenesen kelet felé mentek egy folyócskához, melyet Gombaifolyásnak (Gombaj folyás) neveztek, majd egy Bényei-töltés (Bényej Töltés)