Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

mellett a most puszta kenderföldeken a tanúnak kenderje és szállása is volt, sőt a bogyiszlóiak nagyobb része ott szállást tartott és gyümölcsöse is volt, így Szeremléni (Szeremlyéni) Jánosnak és Végh Mihálynak. 3. A tanú sosem hallotta, hogy az erdő szélén Pap kaszálása nevü rét volt, mert az egész Rétséget bogyiszlóiak kaszálták és bírták. 4. Semmi. 14. Cser Péter, Száraz György személynök 75 éves pataji jobbágya vallja: 1. Amit az előző tanú. 2. Ezt azzal bizonyítja, hogy 10 évig pásztorkodott a bogyiszlói erdőn tolnai sertés és szarvasmarha mellett, „az elhordott fán belül a Töltés-fokig, s tovább is bocsájtották a marhát", de csak a fokig tartották a bogyiszlói határt, s hallotta, hogy a nevezett fok mellett most a puszta kenderföldeken a bogyiszlóiak kendert termesztenek és békességben bírják. 3. Hogy miért hívnak egy rétet Pap-kaszáló-rétnek (Pap kaszálló Rét), nem tudja. 4. Semmi. 15. Keresztes (Körösztös) Miklós, Fördős (Fördös) Mihály 80 éves ordasi (Ordas) jobbágya vallja: Mivel ő Tolnán született, csak annyit tud, amit atyjától hallott, mikor a fajszi kertekben járt, hogy a Töltés-fok az igazi határ Fájsz és Bogyiszló között. 16. Varga Lőrinc István, Fördős Mihály 60 éves ordasi jobbágya vallja: 1. A kalocsai uraság részére a jobbágyai által vágott s a fajsziak által elhordott fát bogyiszlói földön vágták. 2. A tanú a bogyiszlói Szeremléni (Szeremleni) Jánost szolgálta, s járt azon az erdőn. Az elhordott fától még messze belül van a Bogyiszló és Fájsz közti határfok, melyet Töltés-foknak hívnak, s az e melletti, most puszta kenderföldeken gazdájának és több bogyiszlói gazdának kenderje érett, s a gazdájának ott gyümölcsöse is volt, melyet békességesen bírt, gyümölcsét szedte és élte. 3—4. Semmi. 17. Király György, Jánossy Pál 70 éves bátyai jobbágya vallja: A sár és a víz miatt szemrevételezés céljából a tanúk Bovár pusztára a 8., 9., 20. és 21. alkalommal szekéren nem tudtak eljutni, de azért vallja, hogy mivel a bogyiszlói határon sem marhákkal, sem másképpen nem járt, biztos feleletet nem tud adni. De vallja, a Csokmai-fokot tudja, mely fokig megy oroszi puszta, és az a fok megy a Duna felé. „A Kereksi fokban, mely igazán Bovári fok, mindenütt a Tölyös alatt egészen a régi bovári faluhelyig", úgyhogy azon a fokon innét „Bovárnak határja éczakra, Fájsz délre marad". A régi Bovár „szegletén megyén be az a fok a ritkás fűzfák alatt a fajszi Dellőre", azaz a kertekig, ahol régen a fajsziak kenderföldjei voltak, s a kerteken innen van a Tiszta-hát, másként Csisztina. Északról és délről a fajszi kertek és kenderföldek, innét tovább menve a Duna felé, a kertek felső része mellett érhető el az úgynevezett Kobolya, ettől tovább nyugat felé Fánpalé vagy Domácska Bara (Domatska Bárá). Domácska Bárától ki a Dunára érhető el a szintén a Dunára menő Bagó-fok, s ez a fok határolja az erdőt, úgy, hogy északra marad a Bovári erdő vagy föld, délre a fajszi föld s a nevezett fokon felül nem messze