Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

nyos völgy felett, a Nyerges-hegy oldalában van két kőhányás, mely a két helység határát hasítja. Tovább, mindjárt a Macskalyuk felett van egy hasonló kőhányás, s ott a Macskalyukhoz leereszkedve hideg víz van. Ott látszik egy kifaragott tábla a kősziklán belül. Ettől lefelé fordulva a Rákász-patakon át megy a Les-hegy végére, melyen egy darabig elmenve, a hegy vége mellett van egy kereszttel megjelölt kő. A Les-hegy alatt menve van egy kőszikla, s ez, mint a nevezett kövek és hányások választják el a leányfalusi határt a szentendreitől. E helyről a Les-hegy után a Hosszú-rétre menve, annak innenső végén, a Les-hegy „orrán" van egy kőhányás. Onnét a rét szélén felmenve, a Mányas-hegy alatt van egy lyukas kő, ez is a két helység határát választja széjjel. Onnét már Szentlászló felé kétfelé válnak a határok. Azután a lyukas kőtől a Mányas-hegy alatt egyenesen keresztül dél felé folyó patakra kifordulva a Mányas-hegy tetejére, „fel megyén a laposokre, s ottan össze mennek leányfalusi, szentlászlói és bogdányi határok". A nevezett határkövek és kőhányások „nap keletről nap nyugat felé esnek". 2. Hogy a most felsorolt határok a megírt rendben mennek, ezt onnét tudja a tanú, hogy azokat a Sőtér-féle határjárás alkalmából a határokat helyben hagyták. 3. Azt is tudja, mert látta, hogy a deutrumban megnevezett Sákkő nevű határjel a „hosszú rét szélében lukas kőnek irányában" három cserfa között a földbe volt ásva, s onnét, nem tudja kicsoda, kiásta, kettétörte és máshová vitte, de nem tudja hová. • Surányi Mihály, 66 éves kisoroszi (Kis Oroszi) lakos Starhemberg (Starumberg) gróf jobbágya vallja: 1. Leányfalu és Szentendre határát egy kőlyuk „hasítja", melynek tetején volt egy nagy kereszttel megjegyzett kő. Onnét Hidegvizedig vannak ugyan határok, de azokra nem emlékszik pontosan. Hidegvizedtől Macskalyuk felé menve, annak tetején két nagy kőhányás van, melyet Szentendre és Leányfalu közti határnak tartották. A Macskalyuktól egyenesen egy bizonyos völgybe (melynek nevét nem tudja) leereszkedve, ott is van egy határkő, melyen egy kereszt van. Onnét a Les-hegy alatt megy, hol sok kőhányás van, és „érkezik Lukas kő nevü határra". Ez a határ s a nevezett kövek és hányások Leányfalut választják el Szentendrétől. 2. Szentendre határait onnét ismeri a tanú, hogy ifjú korában kb. 20 évig lakott Pócsmegyeren, s a pócsmegyeriek a nevezett határokig háborgatás nélkül élték a falu határát. 3. Semmi. • Bálint (Balint) György, Esterházy Péter 40 éves solti (Solth) jobbágya vallja: 1. Tudja, hogy a Szentendrét Leányfalutól elválasztó határok így feküdtek: a Kőlyuknál (Kő Luk) a Duna felé két hányás volt, melyet már az eső és a marha felvert és legázolt; „harmadik volt Kő luk". Negyedik a Hidegvized irányában a patak fenekén „egy üllő kő". Ötödik a Hidegvized folyása. Hatodik a Nyerges-hegy farkán egy nagy tölgyfa alatt jó darabbal idébb egy kőszikla. Hetedik két kőhányás az említett Nyerges-hegyen. Nyolcadik a Macskalyuk, melytől nyugat felé egy patak van, melynek nevét nem tudja, és