Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

„ezen patakig pócsmegyeriek leányfalusi határt tartottak", mert mikor a tanú kb. 12 év előtt Megyeren lakott, ő is kijárt az uraság hajdúival és „valakit kapott azon Patakon innen, mindgyárt csak bé hajtotta őtet". 2. Mikor a tanú Pócsmegyeren lakott egy Páncél (Panczér) István nevű pócsmegyeri öregember mutatta néki a határokat, s azt mondta, hogy ezek választják el Leányfalut Szentendrétől. 3. Semmi. • Nagy András, özvegy Farkas Istvánnénak 70 éves biai jobbágya vallja: 1. Tudja, hogy a leányfalusi és a szentendrei határokat először a Dunánál lévő földhányás a Kőlyuk irányába hasítja. Ahonnan most az említett Kőlyuk megy, az a második határ. Harmadik: a Nyerges-hegy tetején van „bizonyos jelő kő" s ez a kő is határnak tartatik, de nem emlékszik, milyen jel van rajta. Negyedik: a Berseg oldalában van a Sákkő. A többi határokat elfelejtette, mert több mint 33 esztendeje, hogy arra járt, de arra most is emlékszik, hogy benn az erdőben, egy völgyben hármas határ van: a leányfalusi, a szentendrei, és a szentlászlói. 2. Onnét tudja a tanú, hogyan mennek a határok, mert ifjú korában Pócsmegyeren lakott, és akkor egy Király András nevü megyeri ember megmutatta neki a határokat. 3. Semmi. • Nagy Bálint, a váci püspökség 60 éves kisváci (Kis Vacz) jobbágya vallja: 1. A régiektől hallotta, hogy a leányfalusi és a szentendrei határok a Kőlyuknál kezdődnek, s ez a Kőlyuk „kölembezteti őket". Mert a monostoriak és szentendreiek egy úr jobbágyai voltak, s mikor ott fát vágtak, soha nem mentek vágni tovább, csak a Kőlyukig és a Hidegvizedig. Macskalyukat határnak tartották, mert annál beljebb a leány falusi határ felé nem ment szentendrei ember, sem pócsmegyeri, „killyebb nem mert menni". A többi határjelekről semmi, kivéve, hogy egy nagy tölgyfánál a Mányas-hegy túlsó végén kőhányások vannak, melyek a szentendrei, leányfalusi és szentlászlói határokat egymástól hasítják. 2. Onnét tudja, hol van a leányfalusi határ, hogy atyjától és másoktól hallotta, és mikor Szentendrén lakott ifjú korában, maga is tapasztalta, hogy nem volt szabad tovább menni a szentendreieknek. 3. Semmi. • Cseh István, Grassalkovich (Grassalkovics) Antal 60 éves tótfalusi jobbágya vallja: 1. Tudja, hogy mikor még magyarok lakták Szentendrét, a Duna felől egyenesen Kőlyukig bírták a leányfalusi határt a pócsmegyeriek, azon túl pedig a szentendreiek. 2. Mikor a tanú még a török időkben is járt Budára, akkor a szentendreiek mutatták a tanúnak, hogy a nevezett helyig bírják a maguk határát. 3. Semmi. A vallomásokról testimonialist ad ki Horányi Gábor, PPS vármegye szolgabírája. (magyar— latin)