Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)
Regeszták
Azután mindig a Mányas-hegyen kelet felé haladva kb. 440 lépésnyire elérkeztek négy vagy öt kőhöz egy másik kőhányás mellett, melyek között biztosan volt egy kőrisfa. A nevezett négy kő közül, mint Füstös István tanú állította, egy kerek, hosszúkás (!) volt a határjel, ameddig Szentendre területe terjedt. Lukács (Lukacs) Pál, 56 éves bogdányi lakos eskü alatt vallotta, hogy innét mint szentendrei területről vittek vissza bizonyos lovakat. Innét kelet felé haladtak az előbbi tanúkkal ugyanazon Mányas-hegyen át, és kb. 470 lépésnyire az előző helytől megálltak egy nagyon széthányt kőrakás mellett, ameddig Szentendre területe terjedt, s ezt határjelnek vallotta Füstös István tanú. Onnét a Mányas-hegyről egy völgybe ereszkedtek le, melyben a Mányaspatak (Mányaspatak) nevü folyócskán átmenve tovább a völgyben, mely tovább terjedt, mindig jobbról hagyva el a nevezett folyócskát, annak folyása mellett egy bizonyos gödör mellett, mely jobb felől volt, átmentek egy kocsiúton, mely az erdőbe vezetett. így mindig kelet felé haladva egy másik, alacsonyabban fekvő völgybe érkeztek az előző helytől kb. 1420 lépésnyire, s itt megálltak. Itt egy nagy kő volt látható a nevezett gödör mellett, s a nevezett tanúk azt vallották, hogy eddig terjedt Szentendre. A nevezett Sipos István megerősítette az egész határvonalat (ductum), s azt vallotta, hogy a Sőtér-féle határbejárás alkalmával azt mondták, hogy ez a szentendreiek területe. Végül ugyanazon év április 21-én megint a nevezett oppidumból a Duna (Danubius) felé mentek azon az úton, mely Bogdány falu felé vezet. A nevezett Füstös István, Sallay János, Nagy Bálint, Lukács Pál, Sipos István, Ovacsics Péter 88 éves, Ejub János, 80 éves pomázi lakosok és Csörgi (Csörgy) Pál, 50 éves tótfalusi lakos tanúkkal elindultak és megálltak egy bizonyos régi völgyecskénél nyugat és észak között, mely a Dunától a hegyek felé terjedt a nevezett út mellett, melynek neve innét Hidegvizek folyása, és ezt kárhozott víznek mondják. Eddig tart Szentendre területe, vallották Sallay János, Lukács Pál, kik szüleiktől s az öregebbektől hallották, mások pedig, így Nagy Bálint és Sipos István, saját maguk tudták így. Mert a szentendreiek régóta lakják és békességben bírják, s vallották, hogy a Hidegvizek folyása nevü folyó választja el Szentendre és Leányfalu területét. Füstös István kijelentette, hogy a Sőtér-féle határjárás alkalmából Pócsmegyertől (Pocs Megyer) a Duna mellett a Mányas-hegyig határjeleket találtak, melyeket Szőry (Szöry) András pócsmegyeri lakos Horváth (Horváth) András szolgabíró mellett széthányt, és újakat emeltek egy Macskalyuk (Macskaluk) nevü helynél, mely Szentendre területén volt a Duna irányában. A tanú még a török időkben öregemberektől hallotta, hogy a Macskalyuk nevü hely Szentendre területén fekszik. Innét az út alkalmatlan volta miatt a hegyek felé mentek egy bizonyos úton, mely már Leányfalu területén volt. A völgyben folyó Hidegvizek folyása nevű folyót bal felé elhagyták s elértek a Nyerges-hegy alatt lévő forráshoz. Innét a hegy
