Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)
Regeszták
az ösvényen áthaladva a tanúk arra az útra vezettek, mely mindig dél felé kanyarodott, 1240 lépésnyire, ahol két elavult út találkozásához értek. Ezek közül az egyik Buda felé tart, a másik tovább nem látszik. Innét enyhén nyugat felé kanyarodva egy járt úton egy tóhoz érkeztek, melyet Rodeacker-nek neveztek. Emellett elmentek balra, kelet felé, s az út mellett egy kerek hányást láttak, mely 10 lépésre volt a nevezett tótól. Ez választotta el Budát Budakeszitől, mint Csorna István tanú vallotta, ki az öreg Torma Gergelytől hallotta. Az útig a budakesziek békességben bírták a területet, (magyar—latin) 1731. No. 2. 495. 1731. április 20-án Magócsy (Magócsy) Mihály, PPS vármegye rendes alispánja megbízásából Jászy Pál királyi tanácsos, Szentendre (Szent Endre) földesura kérésére határjárást tartott Horányi Gábor szolgabíró és Halácsy Miklós esküdt Szentendre oppidum és Leányfalu (Leányfalu) prédium határainak megállapítására és e célból tanúvallatást is tartottak. Határjárás: Először Szentendrétől elindultak egy Szentlászló (Szent László) felé vezető úton, erről jobb felé, keleti irányban letértek a bogdányi (Bogdány) erdők felé vezető útra. E hegy határához menve megálltak egy tölgyfánál, mely kelet felé hosszában öt, szélességben három, mélységben két arasznyi volt, s a kereszt jelével volt megjelölve. Nem messze egy földből készült dombról megállapították, hogy igaz és kétségtelen határ Szentendre és Leányfalu területe között. Füstös (Füstes) István, 78 éves bogdányi, Sallay János, 60 éves bogdányi és Nagy Bálint, 60 éves kisváci (Kis Vacz) lakos egyhangúan megesküdtek, amit az első tanú kijelentett, hogy 1670 körül, még a török időkben, a tanú jelen volt abból az alkalomból, mikor Szentlászló, Bogdány, Leányfalu és Szentendre lakói között ellentét keletkezett. Bizonyos metális oklevelek alapján a nevezett helységek lakói egyhangúlag egyetértettek abban, hogy a nevezett kőhányás a Szentendre oppidum és Leányfalu prédium közti határ. E három tanú vallomását megerősítette Sipos István 94 éves, hitelt érdemlő pomázi (Pomaz) lakos. Innét elindulva a nevezett tanúkkal elérkeztek a Mányashegy (Manyas hegy) nevű hegyhez dél felé, és 250 lépésre az előbbitől találtak egy bizonyos széthányt kőhatárjelet, melyről a nevezett három tanú azt állította, hogy Szentendre és Leányfalu közötti határjel. Innét tovább menve a nevezett Mányas-hegyen át, elérkeztek egy bizonyos hosszúkás, közepes nagyságú másik, kereszttel megjelölt kőhányáshoz, mely az előzőtől kb. 620 lépésnyire van, s melyről a nevezett Füstös István tanú azt vallotta, hogy a Sőtér-féle határbejáráskor öreg szentendrei magyarok ezt a Szentendrét és Leányfalut elválasztó határjelnek mondták.
