Borosy András - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok III. 1721-1740 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 32. (Budapest, 2000)

Regeszták

mentünk az úton, ami Lacházáról a bankházi templomhoz vezet. Ott két tanú azt vallotta, hogy hallották az atyjuktól, miszerint ráckevei lakosok allódiumai voltak, amit a Gellért (Gellérth) famíliától árendáltak, vagyis Bankháza pusztát egy bizonyos Sághi István ráckevei lakos árendálta. Innen egyenesen északra fordultunk arra az útra, amely Lacházáról Kátó (Kathó) pusztára vezet és átmegy a völgyön, a Tekerös-éren. A völgyben elvezettek minket egy bizonyos régi határjelhez, amely a mondott völgytől mintegy tíz lépésre van és a „Szilfa" nevezetű fától kb. 108 (!) lépésre. Ettől a határjeltől nyugatra Jakabháza puszta, északra Szentkirály (Szent Királly) puszta és keletre pedig Bankháza puszta van. Erről tanúskodott a kb. 70 éves lacházi nemes, Nagy Péter és a kb. 80 éves dömsödi Halász Ferenc. Ugyancsak tanúk voltak a következő ráckevei személyek: a kb. 65 éves Sághi István, a kb. 58 éves Mikó Márton, a kb. 40 éves Szabó György, a kb. 45 éves Baky György, a kb. 41 éves Rácz Miklós, a kb. 53 éves Mikó István és a kb. 37 éves nemes Halász István. Azt vallották, hogy mindig békésen használták ettől a határjeltől a határt keleti irányban és Bankháza pusztáig, melyet árendában bírtak. Ismét északra fordultunk, majd elvezettek minket két határjelhez, melyekről a tanúk vallottak. A fentírt ráckevei lakosok, akik árendáltak Bankháza pusztát, azt vallották, hogy mindig békességben használták eddig a határjelig. Innen elindultunk, és elvezettek minket egy bizonyos határjelhez egy árok mellett, ami a rókalyukaktól, valamint az ároktól hatvan lépésre északra van. A határjelnél vallomást tett és az igaz határt megmutatta Nagy Péter, Halász Ferenc. A határjelig Bankháza pusztát békésen használták; ez a határ Bankháza és Szentkirály puszta között. Innen a fentírt tanúk, Nagy Péter és Halász Ferenc elvezettek minket egy bizonyos határjelig, amit már elszántottak, és Gács Péter árpavetése közepén van. Itt Csirkos János azt vallotta, hogy jól tudja és látta a barmokat legelni és pihenni békésen, minden zavargás nélkül ennél a határjelnél. Szokás volt itt éjszakáztatni is a barmokat. A dömsödi Tóth István is, aki Halász János marháinak a pásztora volt, itt hajtotta az állatokat. Ez a határjel elválasztja Csókás puszta és Bankháza puszta területét, és attól a tótól, amelyet közönségesen Kopolyának hívnak, mintegy 440 lépésre van. Innen négy tanú vezetett minket a következő határjelhez, amely az előzőtől 1800 lépésre van nyugatra. Ott van a Csókás, Kátó és Bankháza puszták közti határ. Ezt a határjelet a ráckevei lakosok igaznak vallották, ameddig mindig békésen használták az árendánsok Bankháza pusztát. Innen elértünk a királyi útra, amely Dömsöd faluból Sári (Sáry) faluba vezet. Ott van egy régi határjel, amit Nagy Péter és Halász Ferenc megmutattak. A következő napon, azaz 1721. június 16-án folytattuk a vizsgálatot. A bent írt tanúk elvezettek minket egy régi kettős határjelhez, amely Áporka