Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

Előszó

ELŐSZÓ Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlése XVII—XVIII. századi latin és magyar nyelven írott igazságszolgáltatási iratairól készített magyar nyelvű regeszták második kötetének a közreadásakor felhívjuk olvasóink szíves figyelmét mindazokra a fontosabb közlési indítékokra és alapelvekre, amelyeket e sorozat első, ezt megelőző kötetének bevezetőjében ismertettünk. A „acta iudicialia miscellanea" sorozat — mint ismeretes — a II. József kori rendezés során keletkezett. Az iratok évente eggyel újra kezdődő numerusaikat, iktatószámaikat ekkor kapták. Az iratok tartalmának közlésekor ezt a rendet megtartottuk. Egy-két esetben azonban előfordul, hogy ezen a sorrenden változtattunk. Ha két irat — valamilyen okból — eltérő numerust visel, de tartalma azonos, akkor — ezt jelölve — csak egy összevont regesztát készítettünk mindkettőről. Ennek a kötetnek az anyagát három szerző állította össze. A feldolgozás során módszerük teljesen azonos nem volt. A korabeli tanúknak feltett kérdésekre adott — sokszor ismétlődő — válaszok közlése többnyire azok eredeti sorrendjében történt, híven követve az ismétlődéseket is; azonban nem egy esetben a közlő összevonta a válaszadók azonos vallomásait. Mivel ez az eltérő módszer nem érintett tartalmi kérdéseket, nem csökkentette a regeszták értékét, korrekciót ezért ezen a téren nem végeztünk — márcsak azért sem, mert erre az egyik szerző esetében már nem is volt módunk. Itt búcsúzunk Szakály Ferenc akadémikustól, aki ennek a sorozatnak is levéltárunk megelőző regeszta publikációival együtt egyik szellemi atyja volt. Váratlan halála után a ránk hagyott örökséggel igyekszünk jól sáfárkodni. Reméljük, hogy folytatandó kiadványsorozatunk legújabb kötete segíti majd a korszak kutatóinak munkáját. Az iratokról készített regeszták szövegét most is a ma használt nyelven tettük közzé, a régies kifejezéseket, pl. „megyén az út" vagy „határon alól" nem tartottuk meg, csak azokban az esetekben, amikor speciális régi magyar kifejezéseket alkalmaztak, pl. a határt „követték". A regeszták közlése során jelöltük az irat keletkezési évét és az iraton szereplő sorszámot (numero); továbbá — ha megállapítható volt — közöltük a dátumot és az irat keletkezésének helyét. Megyénk 1589—1740 között keletkezett igazságszolgáltatási iratainak kivonatait folyamatosan közölve az egyes regesztákat nem eggyel újra kezdődően számoztuk, hanem folytatjuk az első kötetben megkezdett (és a 170edik regesztáig eljutott) sorszámozást. Ezt követően közöltük az irat bevezető részét, a tanúknak feltett kérdéseket (De eo utrum). A kérdéseket csak akkor sorszámoztuk, ha a szövegben utalás történik a feltett kérdések sorrendiségé-