Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

Előszó

re, egyébként « jellel jelöltük. A regeszta végén zárójelben megneveztük a forrás eredeti nyelvét. A családneveket a mára kialakult alakjukban közöltük, s az egyes esetekben zárójelben megadtuk a név eredeti alakját is, még akkor is, ha nem volt lényeges eltérés az eredeti és a mai névalak között. Ügy gondoljuk, hogy a forrásokban többféleképpen írt, de azonos személyeket jelölő nevek átírása könnyebbé teszi e személyek azonosítását. Azokban az esetekben, ha az azonos személyeket jelölő névalakok jelentősen eltérnek egymástól, nem használtunk egy közös névalakot, hanem megtartottuk a nevek mindegyik változatát, ugyanakkor a névmutatóban utalunk az előforduló változatokra. A történelmi családneveket a mára kialakult alakban írtuk. A földrajzi neveket is — a ma használatos és a hétköznapi életben már elő nem fordulót egyaránt — mai átírásban közöltük, utána zárójelben (dőlt betűvel szedve) szerepel az eredeti alak. Pl. „sziládi" helyette szilágyi (sziládi), vagy „aszód szent kereszt" helyett Aszódszentkereszt (aszód szent kereszt). Az eredeti alakot minden regesztában az első előfordulás alkalmával adtuk meg. Akkor is így jártunk el, ha egy név többféle változatban fordul elő egy regesztán belül. A ... (3 pont) az eredeti szöveg kihagyását jelenti. A kihagyott részek ugyanis érdektelenek. Az (5 pont) az olvashatatlan szöveg — függetlenül a szó- vagy betűszámtól — kihagyását jelenti. A regeszta szövegében és az idézetben egyaránt használtuk. (?)-et tettünk a forrás alapján nem, vagy nehezen értelmezhető, bizonytalan olvasatú szövegrész, szó után. (!)-et tettünk a meglepő tartalmú szövegrész, szó után. A latin szakkifejezéseket a magyar megfelelő után zárójelben, kurzívval szedve adtuk meg. A földrajzi nevek átírásához felhasználtuk a Magyarország földrajzinévtára II. Pest megye. Budapest, 1979. c. füzetet és a levéltár szerkesztésében eddig megjelent munkák mutatóit, illetve a családnevek átírásához Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára. XTV—XVII. század. Budapest, 1993. c. munkáját. Megköszönjük Palovics Lajos közreműködését, aki a földrajzi nevek azonosítását segítette. Javaslatára a kötet térképmellékletén a Jászkun kerülethez tartozó települések neve eltérő szedéssel jelent meg.