Borosy András - Kisfaludy Katalin - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok II. 1661-1720 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 29. (Budapest, 1999)

Regeszták

277. PPS vármegye és a Kis-Nógrádi (minori Nograd) járás Kajaly (Kajali) Pál megbízásával 1701. július 17-én kérelmet intéz a Magyar Kancelláriához, a császárhoz és a Budai Adminisztrációhoz Dvornikovich (Dvornikovics) Mihály váci püspök részére a tized pénzben való fizetésének megengedése ügyében, mely „emberemlékezet" óta tartó régi szokás. Ezt megengedi az 1546. évi 55. te, az 1547. évi 35. te, az 1563. évi 72. te, az 1609. évi 18. tc. és az 1647. évi 95. tc. is. (latin) 1701. No. 2. 278. Nyitra, Bars, Hont, Nógrád és Borsod vármegyék kérelmet intéznek a császárhoz, mivel a kamara újszerzeményi váltságot követel tőlük Újvár (Ujvar) (Nyitra [Nitria] vármegye), Nógrád (Neograd), Szécsény (Szecsen) (Nógrád vármegye) és még hat Bars, Hont (Honth) és Borsod vármegyei vár után, holott ők a török uralom alatt is folyton fizettek a császárnak és viselték a háború terhét. Győr (Jaurinum), Pápa (Papa), Veszprém (Veszprim), Tata, Fülek (Fülek), Dévény (Divin), Kékkő és még néhány vár a Dunántúlon (ultra Danubiana) és a Dunán innen sokáig volt a török uralom alatt, de a fent említett várak, valamint Léva (Léva) és Nyitra már 1663-ban a császár kezére kerültek, (latin) 1701. No. 3. 279. Budán, 1701. szeptember 26-án Sőtér Ferenc alispán, Huszár János szolgabíró, Imre János és Gál (Gáli) Mátyás esküdtek határjárást végeztek a Pilis vármegyei Sasad és Buda közti szőlőben az esztergomi főkáptalan kérelmére elrendelt utasítás alapján. Az esztergomi főkáptalan megbízottja Pyber László és Mérey Mihály kanonokok voltak. Az ellenérdekelt felet, a Budai Adminisztrációt Brunner (Bruner) György, az adminisztráció vezetőjének a helyettese, valamint Czenegh Kristóf György és Jungmajer Ferenc képviselték. A kaputól nyugatra kezdték a határjárást, a népiesen Kánya-kapu nevü helynél, ahol sasadi határjelek vannak (a felek ezt egyöntetűen elismerték). Tanúk jelenlétében innen keletre, a Sasadi-hegy tetején megtalálták a határkövet. A határ innen egyenesen egy völgyön keresztül a hegy oldalára fut dél felé egy régi gyepes részen, majd egy bozótos úton a szőlők között a Székesfehérvári királyi útig. A kútnál népiesen „Isten hoztá"-nak mondott helyen keletre fordulva a régi úton mentek, amelyen túl keletre sasadi terület van. A határjeleket a küldöttség megvizsgálta és megerősítette, (latin)