Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

I. Visegrád története a török kiűzése után a kincstári igazgatás idején (1684—1700)

zsámbéki volt végvári katonák, a szomszédos községek bírái, valamint ismeretlen jogállású lakói. Közülük egyedül Mészáros Ádám volt visegrádi lakos. Társadalmi állása ismeretlen. A Mészáros név a későbbiekben nem szerepel sem a helyi anyakönyvekben, sem a többi írásos forrásban. A bányatársaság kutatási engedélye Visegrádon kívül Szokolyára, Perőcsényre, Marosra, Nagybörzsönyre és még további helységekre szólt, ahol joguk volt aranyat, ezüstöt és más érceket bányászni. Visegrádon egyetlen bányát nyitottak, de sajnos nincs rá adat, hogy pontosan mit is bányásztak benne. A bánya a határ Szentlászló felé eső, délnyugati részében volt, közel a Dömösre és Marótra vezető utakhoz. Három járatát nevezik meg, a Szentháromság akna Visegrád felé nézett, innen 100 lépésre nyílt a Miasszonyunk elnevezésű tárna, a harmadik volt a Szent István tárna. Egy 1755-ben keletkezett Visegrád és Szentlászló között folyó határperben a bányát Régi Bánya néven említik. Helye esetleg a mai Bányahegy környékén lehetett. Egy másik periratban a Régi Bánya helyét a Lepence-patak forrása mellett írják le, a forrást akkor még Hidegkútnak nevezték (Pesthy Frigyes helységnévtára szerint is ismertek a helyiek a 19. század közepén egy Bergwerk nevű határrészt). A bányatársaság elhagyott városi telkeket és ingatlanokat is szerzett Visegrádon, valamint 3 évre bérbe vette a révet is azzal az indokkal, hogy a bányaművelés sokba kerül. A bányatársaság megtelepedése nem történt a kamara beleegyezése nélkül (hiszen magas rangú kamarai tisztviselők is voltak a tulajdonosok között), és mint az 1699-es összeírás megjegyzi, a bányászok további Visegrádra telepítéséről, és így a város fejlesztéséről a kamara szándékozott gondoskodni. A budai kamarai adminisztráción belül azonban voltak az itteni bányászatnak ellenzői is, pl. Hrabovszky István királyi jogügyigazgató.

14 Hrabovszky István jogügy igazgatónak nem annyira a bányászat, mint a bányatársaság összetétele ellen volt kifogása, amelyet a 14 OL E 286. Budai Kamarai Adminisztráció. Buchhalterei. 1699. máj. 11. N: 199. Datálatlan irat. A levéltári jelzet az irat keletkezési idejét 1686 és 1703 közé teszi. A fentiek ismeretében ez leszűkíthető az 1696 és 1699 közötti időszakra. Valószínűleg 1699-ben kelt, hiszen az uradalom 1699-ben már Starhemberg-birtok.