Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 3. Visegrád városképe a 18. század első felében

csak az 1755-ben felvett gazdagabb, az 1749. évinél több leírt objektumot tartalmazó épületleltár alapján lehet következtetni. A leltárakban, becsükben az épületeknek az átvétel idején megállapított értékét tüntették fel. A fellegvárat már az 1688-ban készült kamarai összeírás is teljesen romosnak írja le, és kevésre becsüli, mindössze 60 Ft-ra. A vár valószínűleg nem is játszhatott volna semmiféle harcászati szerepet a kuruc korban, mégis az terjedt el a későbbi történeti szakirodalomban, hogy a többi magyarországi várral együtt 1702ben felrobbantották. Ennek a robbantásnak a mai régészeti kutatások semmiféle bizonyítékát nem találták az ásatásoknál.

58 A fellegvárral a Starhemberg örökösök nem törődtek, azt mind az 1749., mind az 1755. évi kamarai leírás használhatatlannak minősíti. Egyedül az 1755. évi birtokbecsű tartja említésre méltónak a várban található faragott terméskövekből készült két vízgyűjtő ciszternát, kutat, feltételezhető, hogy ezeket valamilyen módon hasznosították. (Talán innen itatták a Villámhegyen legelő állatokat.) A mezőváros legjelentősebb épülete 1749-ben az uradalom gazdasági felügyelőjének (inspektorának), Riegler Jakabnak a lakóhelye. Az uradalmi majorház, kastély két különálló részből áll. Az intéző lakásául szolgáló részben hat lakószoba van, közülük az egyik boltíves, a többi vakolt mennyezetű. (A szobák számát az is indokolja, hogy itt kellett elhelyezni az uradalom esetleges magas rangú nemesi vendégeit is.) Az intézőlakáshoz egy kis boltíves pince, két éléskamra és két konyha is tartozott. Utóbbiakhoz csatlakozott egy kis gabonás csűr, amelyben 1749-ben csak a helyi tizedgabonát tudták tárolni. Ehhez a lakrészhez még két istálló is járult. A másik, a baloldali épületrész három szobából állt, az épület egyik felét nyers, durva téglából rakták, a másik fele jó minőségű kőből épült. A baloldali rész zsúppal fedett, de a tető hibás, két helyen is befolyik rajta a víz, a ház amúgy is javításra szorul. Nem is lakták, mert az 1729-es dunai áradás megrongálta, legutóbb 1744-ben egy ismételt áradás idején pedig az egész épület egy öl magasságban víz alá került. Az uradalmi épületSzőke Mátyás múzeumigazgató szíves közlése.