Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 2/b A végleges megtelepedés története

Az 1699-es kamarai összeírás sajnos nem tartalmaz lakosságnévsort, és így, adatok híján lehetetlen megállapítani, hogy az 1701 óta folyamatosan készített megyei összeírásban szereplő német és magyar családok közül kik éltek itt már a kamarai igazgatás idején is és kik voltak a Starhemberg betelepítés első vállalkozó szellemű beköltözői. Bizonyos adatokból azonban következtetni lehet a Stahremberg időszak előtt is már Visegrádon élt családokra. Közéjük tartozhattak a fentieken kívül azok a háztartások, amelyek az 1703-ban készült megyei összeírás szerint már jelentős szőlőtulajdonnal rendelkeztek. A szőlő ugyanis csak többéves művelés után fordul termőre és válik adóalappá. Az 1703-ban összeírt szőlőket még az 1700 előtt itt lakók kezdték építeni, mert nem feltételezhető, hogy a frissen beköltözőitek szőlőtelepítéssel kezdték gazdálkodásukat. A 18. század elején, de még az első anyakönyvekben is többen vallották magukat szabad állapotúnak a településen. A szabad állapotú emberek korábban végvári vitézek, vagy pedig nemességüket igazolni nem tudó kisnemesek lehettek, akik a volt bányavállalathoz tartoztak. Említésre méltó közöttük Dobos Márton, akiről feltételezhetően a későbbi Dobos hegyet elnevezték (újonnan betelepült faluban gyakran neveztek el dűlőnevet a terület első művelőjéről, vagy irtójáról a 17. század végén (pl. Dorog, Szántódpuszta).

48 Nem hagyta el Visegrádot a bányaművelés megszűnése után a Lamour, Miller, Kodrus, Dobos, Makai, Vitkovics család és Acheritz József, aki az 1703. évi összeírás szerint a község leggazdagabb embere volt. Valószínűleg az elsők közt érkeztek a 18. század német családjai közül a Reif, Maar, Lehner, Brunner, Thomas és Scheili nevűek. Kiemelést érdemel közülük Scheili János, a ma ismert legrégebbi olyan visegrádi lakos, akinek a leszármazottai most is itt élnek. A Starhemberg korszak első ideköltöző magyarjainak származási helye nem ismert (Varga, Lengyel, Csombor, Kemény, Farrezni a kincstártól az Óbuda—visegrádi koronauradalom fakereskedelmének monopóliumát, sikertelenül. Hasonló helynévadással találkozunk az ország más részein, pl. Somogyban. Magyar Eszter: Szántódpuszta a török hódoltságtól a szabadságharcig. Szántódi Füzetek VII. 11—12. 1. Siófok, 1984.