Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 2/b A végleges megtelepedés története

nyezésű hulláma ezt a térséget nem érintette és főleg az ország déli területeire irányult.) A magyarországi német migráció általános tendenciáin belül Visegrád településtörténete és nemzetiségi összetételének az alakulása a Starhemberg időszakban a következőképpen alakult. 1699-ban Visegrád vegyes etnikumú bányatelepülés volt. A későbbi meghatározó jelentőségű nemzetiségek, a német, valamint a magyar és a felvidéki szláv lakosságon kívül érdekesség, hogy a rác—szerbek eljutottak Visegrádra is, pedig legtávolabbi, legészakibb kirajzási pontjuknak Szentendrét tekintették a szakirodalomban. A kialakulóban lévő bányaváros lakossága a kamarai vezetésű bányatársaság megszűnése és a kamarauradalom eladományozása, 1700 után átalakult és jelentősen lecsökkent. A kamarai szóhasználat szerint rácoknak nevezett szerbek eltűntek, valószínűleg az akkor virágkorát érő, több mint ezer lakost számláló szerb városba, Szentendrére költöztek.

46 Elköltöztek a bányászok. A bányászok akkor is, és a későbbiekben, a 18. század végén meginduló kőbányászat, majd timsóbányászat idején is a Garam-menti bányavárosokból (Besztercebánya, Selmecbánya, Körmöcbánya) és a közelükben fekvő falvakból jöttek ide. 17. század végi ittlétüket néhány mobilitásra már képtelen özvegyasszony helyben maradása bizonyítja. 1703-ban bányászattal kapcsolatos családnév már csak kettő található Visegrádon, a Hever és Fossor. Az 1712 óta rendszeresen vezetett anyakönyvekben és az 1715 utáni összeírásokban nevük már nem szerepel. A 17. század végén a Dunakanyarba került néhány belga család, akik lehet, hogy a Buda és Magyarország visszafoglalására érkezett nemzetközi hadsereg katonáiból maradtak itt. Visegrádon élt akkor az anyakönyv által belgának mondott L'amour család, valamint a Szobon megtelepedett és a 19. század leghíresebb magyarországi fakereskedőjévé magát kinövő Lutzenbacher család. (A Lutzenbacherek a 18. században még Maróton bérlik az uradalmi halászatot.)

47 46 PML CP. II. 31. 1701. Szentendre 47 A Lutzenbacher—Érdy (magyarosított név) családról Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban. Tanulmányok Budapest Múltjából, XVIII. 1971. 266. 1. A 19. század közepén több alkalommal megpróbálják megsze-