Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)
II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 1/a A népesség-összeírások anyakönyvi adatokkal kiegészített névsorai és elemzésük
Az 1740-es évek újabb bevándorlási hulláma eredményeként a népesség fokozatosan tovább nőtt Visegrádon is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem volt fluktuáció, a betelepülők közül nagyon sokan nem találták meg számításukat és tovább költöztek a Dunamentén Magyarország délebbi vidékei felé. 39 Több 18. század eleji visegrádi család fiúágon kihalt, pl. a belga származású Lamour még 1747-ben, István halálával. Az anyakönyvből szerzünk tudomást arról, hogy Visegrád leggazdagabb adófizetője Lengyel Mátyás molnár gazdaságát és vagyonát mostohafia, Almásy Ferenc vitte tovább. Az egyes gazdaságok és iparos műhelyek tulajdonosainak a változása az anyakönyvekből követhető. Az iparosok névcseréjét idézte elő az a kényszer szülte helyzet, hogy a bevándorló iparosok legtöbbje csak úgy tudott a mezővárosban gyökeret verni, hogy iparos özvegyét vette el átvéve az ipart is, de saját gyermeke már nem született, így a neve nem maradt fenn. Megkezdődött a helyi családok vagyontalan tagjainak a kirajzása is a szomszédos, illetve környékbeli falvakba. A fluktuációt, a nagyfokú csecsemőhaladóságot és az átlagos életkor rendkívül alacsony voltát is figyelembe véve a lakosság létszáma a Starhemberg uralom idején a lehetőségekhez képest szépen gyarapodott. 1749-ben, Starhemberg Gundaker, az árvák gyámjának halála után, amikor az energikus Grassalkovich Antal kamarai elnök jóvoltából már napirenden volt a visegrádi koronauradalom visszaváltása, egy viszonylag részletes összeírást készítettek az uradalomról, benne a jobbágyságról is. Ekkor 81 telkes jobbágyot, házas és hazátlan zsellért, valamint további 18 névtelen, de nem vagyontalan személyt, valószínű egy fedél alatt élő testvért vettek számba Visegrádon. 1755-ben közvetlenül a javak visszavétele idején az összeírtak száma 118 volt. A kamarai összeírások hitelessége és pontossága megegyezik az uradalmi összeírásokéval, hiszen a várható kamarai jövedelmek mennyiségének nagy részét itt is a lakosság által fizetett és munkával teljesített feudális járaeredetiben tanulmányoztam, a lehetőségért Dr. Gyianits János néhai kanonok úrnak ezúton is köszönetet mondok. Taksony, Soroksár, Dunaharaszti, Baja, Bátaszék.
