Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 1/a A népesség-összeírások anyakönyvi adatokkal kiegészített névsorai és elemzésük

dékok (robot) tették ki. Az összeírást helyismerettel rendelkező uradalmi alkalmazottak végezték.

4 1749-ben és 1755-ben szintén meg lehetne toldani az önállóan adózó, összeírt családok számát 20—30 családdal, illetve háztartással az 1732-es összeírás ismertetésénél említett rétegek közül. A „felesleg" azonban mindkét esetben az összeírt lakosság számával arányos, állandónak tekinthető és a továbbiakban már nem találkozunk akkora hibaszázalékkal, mint a 18. század eleji hadiadó kivetése céljából készített összeírások esetén. A lakosságösszeírások módja is egységessé válik, tehát a lakosságnövekedés tendenciájának a vizsgálatánál az összeírásokból kihagyottak száma már elhanyagolható. A Mária Terézia által kiadott Urbáriumban (1767) 126 töredéktelkesjobbágy és zsellér szerepel, az 1771-ben készített vármegyei összeírás pedig 125 önálló adózó háztartással számol. A népesség növekedési üteme, amely az 1740—1750-es években még erőteljes volt, lelassult a 18. század közepén. Az uradalom kamarai tulajdonba vétele nem járt jelentős betelepüléssel. A mezőváros lakossága az 1755-ös évekre elérte azt a számot, amelyet a szük, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan határ a 18. század közepén el tudott tartani. Ujabb nagyarányú bevándorlási hullám csak az 1780-as, 1790-es években következett el, amikor a nagyobb méretekben beindult kőbányászat és a Lepence-patak völgyében 1792-ben felfedezett timsóbánya a korábbinál több embert tudott kenyérhez juttatni. 40 Grassalkovich Antal kamarai elnöknek az Óbuda környéki elidegenített koronabirtokok visszaszerzése érdekében kifejtett tevékenységét ismerteti L. Gál Éva a Zichyek birtokában lévő óbudai koronauradalom visszavételi pere kapcsán. L. Gál É: Óbuda. 56—59. irodalommal.