Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 5. A mezőváros gazdasági élete (Mezőgazdaság, kézművesség és kereskedelem. A lakosság társadalmi tagozódása)

kertje volt, mint az egész telkeseknek, és alig akadt olyan zsellérháztartás, ahol ne műveltek volna szőlőt és kertet. A kertföldek ilyen aránya is visegrádi sajátosság. A kertek hivatalosan kenderföldek lettek volna, de elsősorban kukoricát („kukurutz") termeltek bennük.

104 A kukorica és a hüvelyesek a megélhetés szempontjából ezen a mostoha vidéken előnyösebbek voltak, mint a gabona, mert kisebb területen több élelmet tudtak előállítani, másrészt az említett növények kerti veteménynek számítottak és a korabeli törvények szerint nem voltak adókötelesek, tehát sem a földesúrnak járó kilencedet, sem az egyháznak járó tizedet nem fizették utánuk. A kisterjedelmű szántókat a visegrádiak nem tudták nyomásokra osztani, a talajpihentetést, a talajerő-visszapótlást úgy trágyázás híján oldották meg, hogy a földeket csak kétévenként vetették, a közbülső időben pedig legeltették, így juttatva rájuk némi trágyát. A mezővárosban termett gabona mennyiségére a beadott kilencedből lehet következtetni 1732-ben és 1755-ben. Búzából, pontosabban az akkor elterjedt kétszeresből, vagyis búza és rozs keverékéből 1732-ben 158,7 pozsonyi mérő termett, árpából 42,8 pozsonyi mérő. 1755-re a bevetett földterület 388 pozsonyi mérőre emelkedett (ebből 105 pm az irtásföld, 283 pm a telki állomány), a kilenced alapján számolva a termés kétszeresből 500, tavasziból (árpa, vagy zab) 450 pm.

105 Ez a gabonamennyiség a mezővárosi lakosság szükségleteit nem fedezte, ezért a kenyérgabonát rendszeresen vásárolni kényszerültek, elsősorban saját földesuruktól. Egy 1732-ből fennmaradt lista szerint a mezőváros szinte valamennyi lakója tartozott a földesúrnak a gabona árával. A gabonaínség 1756, a kamarai birtokátvétel után sem szűnt meg, Visegrád a 18. század végén is az uradalom állandó gabonavásárlója maradt.

106 A 18. században a föld mérésére még nem területmérték, hanem űrmérték szolgált. A földmérés egysége az a földdarab, földterület, amelybe 1 pozsonyi mérő (pm = kb. 42 kg) gabonát szokás vetni. Az 1200 négyszögöles ún. magyar holdba 2 pm gabonát vetettek. 1732-ben Visegrádon a gabonakilenced még nem pozsonyi mérőben, hanem „kila"-ban van megadva. 1 kila = 25,26 kg. A pozsonyi mérő (pm) a század közepén vált általános, országosan elfogadott mértékegységgé. OL E 58. Oeconomica. Protocollum 1773. 19. kötet 15. 1.