Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 4. A Starhemberg uradalom gazdálkodása és birtokszervezete

Bars, Nógrád, Hont stb. megyékből vezető utak összefutottak, tehát itt jelentős utasforgalomra lehetett számítani. A visegrádiaknál jóval szerényebb földesúri udvarházat az 1730-as években a volt kálvinista imaházból alakították át. Jelenleg a marosi kasznár lakja (1755). (Nagymaros magyar lakói a török kiűzése idején reformátusok voltak, vallásukat sokáig őrizték.) Az uradalmi csűr csak arra volt elegendő, hogy a helyi tizedgabonát befogadja, ezért is építettek Visegrádon emeletes magtárat. A téglaégető ház és kemence a Duna partján helyezkedett el. Falazótéglát, boltozat építésére alkalmas téglát és cserépzsindelyt égettek benne. Az uradalmi építkezéseken kívül eladásra is gyártottak téglát, a vármegye nemesi tisztségviselői vásároltak a nagymarosi téglából, pl. Mágocsy Mihály pest megyei alispán. Szállítottak a Maroson égetett téglából a Starhemberg család hatvani uradalmának építkezéseihez is.

82 A földesúri csűr mellett a Duna-parton működött egy kis mészégető kemence, a benne égetett meszet az uradalmi építkezésekhez használták fel, többek között Visegrádon is. A jövedelmek összegzésekor megjegyzik, hogy a mészégető semmi hasznot nem hoz, tehát nem eladásra dolgozott. A Nagymaroson fekvő allodiális földek nagysága 254 pozsonyi mérő (= 125 hold, holdját 1200 öllel számítva). Az allodiális (földesúri) földeket két nyomásban müvelik. A földesúri szőlők is Maroson vannak a Rőz-hegyen. Terjedelmük 90 kapás. (Ez a mértékegység nem teljesen egységes, azt a földterületet jelenti, amelyet egy napszámos egy nap alatt meg tud kapálni.) A marosi allodiális szőlők évi 200 urna bort teremnek átlagosan, minőségük jobb, mint a Visegrádon termett szőlők bora, urnánként 1 Ft 75 dénárt érnek. Az uradalomnak Kismaroson van egy új típusú, tejtermelésre szakosodott belterjes tehenészete 15 állattal, amelyek után a „helvéta" vagy svájcer bért fizet, tehenenként 6 Ft-ot. A tehenészet sajátos kiterjesztéseként az uradalmi falvakban, így Nagymaroson és Visegrádon összesen 11 jobbágy tart bérért uradalmi teheneket és ökröket. A német származású parasztok valószínűleg már szüLinz:1732.