Magyar Eszter: Visegrád története 1684-1756 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 28. (Budapest, 1998)

II. Visegrád a Starhemberg család birtoklása alatt (1700—1756) - 4. A Starhemberg uradalom gazdálkodása és birtokszervezete

lőföldjükön megismerték a belterjes, istállózó, svájci típusú, abban a korban a legmodernebbnek számító szarvasmarhatartást. (Adatok híján a parasztoknál kihelyezett tehenek és ökrök bérleti feltételei nem állapíthatók meg.) A jelentős nagyságú nagymarosi földesúri réteket a helyi jobbágyok és a mészáros bérlik. Földesúri állatállomány híján a visegrádi legelőknek a földesúrrajutó hányadát is a falusi parasztok bérlik évi 68 Ft-ért. Zebegényben is az állattartás dominál az allodiális jövedelmek között. Az ott tartott 400 uradalmi birkát olyan területen legeltetik, amelyet más módon mezőgazdaságilag nem tudnának hasznosítani (tehát nem az erdőben!). A birkák fajtája — és így tartási módja — nem ismert, mert a latin szöveg nem különbözteti meg a német birkákat (parlagi juhokat) a magyar rackától. Nem sokkal 1755 előtt létesítették a sertéstenyészetet, de a sertéstartást már nem akarják a hagyományos gazdálkodási szokásoknak megfelelően az erdő makkjára és füvére alapozni, hanem allodiális kukoricást müveinek a sertések takarmányozására, sertésfialtatót és hizlalót is építettek. A gazdálkodás fő hangsúlyát itt is a legjövedelmezőbb gazdasági ágra, az erdőgazdaságra akarják helyezni. Elegendő munkáskéz hiányában azonban az erdőket nem tudják kellően kihasználni, a fát kivágatni, a Duna partjára, majd Pestre szállítani, ezért Zebegényben még folytatni akarják a lakosság szervezett betelepítését.

83 Összefoglalásul megállapítható, hogy a visegrádi Starhemberg uradalomban a magyarországi átlaghoz viszonyítva fejlett módon gazdálkodtak. A 18. század elején Magyarországon nem volt még általános a svájci típusú tehenészet (beleértve a jobbágyoknál kihelyezett ökör- és tehéntartást), valamint a takarmányozáson alapuló sertéstenyésztés. Az emeletes, kőből épült magtárak is jobbára a 18. század végén, a napóleoni háború kiváltotta gabonakonjunktúra hatására jelennek meg országosan és váltják fel a vermekben történő gabonatárolást. Lehetséges, hogy a jól tárolt gabonával a katonaság ellátásába igyekeztek bekapcsolódni a fakereskedelmen kívül — mint ezt később az uradalom a kamarai irányítás idején tette. OL U et C F:74 N:8. 1749.