Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái. Igazságszolgáltatási iratok I. 1589-1660 - Pest Megyei Levéltári Füzetek 27. (Budapest, 1998)

Regeszták

1654. No. 19. 124. 1654. november 14-én Ráday (Radaj) András, PPS vármegye alispánja megbízásából Csitári (Csitári) István a vármegye Foton (Folt) lakó esküdtje, mellette második esküdtként Fráter (Fráter) Balázs, a vármegye Vácott (Vacz) lakó esküdtje galántai Esterházy (Ezterhazj) Miklós és Sándor kérésére kiszálltak Bagra (bag) tanúvallatás céljából. A tanúknak feltett kérdés (De eo utrum): « Vallják meg a tanúk, hogy a bagi bíró kötözte-e meg Laczkó (Lacsko) Györgyöt, s ha nem ő, akkor mások kötözték-e meg? A kihallgatott tanúk: 1. Lenti István, Galambosi Lászlónak és Máriássy (Maryasi) Jánosnak 26 (?) éves tápiószentmártoni (Tapijo Szent Marton) jobbágya vallja: saját igaz pénzen vett jószágát avagy marháját nem akarta kezembe adni Laczkó György, én magam sem akartam hatalmasságot cselekedni, hanem ugyan az aszódi uraimékkal törvényi megláttam, és a törvény is úgy találta, hogy azt a marhát az én kezembe adja mint saját igaz pénzemen vett marhám, de mivel hogy embertelen ember lévén nem engedett semmit az igazságos törvénynek, sem az embereknek, hanem a maga hatalmával az én marhámat megtartotta. Ezt az engedetlenséget látván az aszódi bíró, úgy mondotta azután nékem: István öcsém, menj által Bagra és én egy embert adok melléd, aki megbeszéli ott a te dolgaidat, ott fogasd meg öt. Én úgy is cselekedtem, megfogtam a bagi bíró előtt Laczkó Györgyöt, mert azt mondta, hogy aki az én marhámat semmiképpen nem adja kezemhez, azok a jámborok is Bagón megláttak törvény és ott is énnekem ítélte a törvény, de ő avval semmit nem gondolt. Újabban megfogtam Laczkó Györgyöt a bagi bíró uraimmal, aztán Aszódra küldött, onnan átvittük , de senki kezes nem lett Laczkó Györgyért, meg azt mondották, bizony ilyen rossz embertelen emberért nem leszünk kezesek, mint te vagy Laczkó György, azért így lévén a dolog, kezembe adták Laczkó Györgyöt. Én sem engedtem neki, hanem önmagam kötöztem meg, nem a bagi bíró, sem a parasztvármegye esküdtjeivel együtt. És hogy Túrára átvittem a hadnagyhoz, és mind oda mentemben, mind viszszajöttömben egy-egy embert adtak mellém és így kísértünk. Vallja azt is, hogy a hadnaggyal mentünk az törvény , a hadnagy, megértvén az igazságot, jól megszidogatta őt. ím, látom, semmi jussod hozzá, mégis nem akarod az embernek az ő marháját megadni. Felelvén arra Laczkó György: ha így elém adták volna a dolgot hadnagy uram, megadtam volna, de énnekem így nem adták elém, ott is ilyen mentséggel mutatta magát Laczkó György. 2. Kovács (Kovács) Jakab, Esterházy Miklósnak 45 éves turai jobbágya azt vallja, amit az első tanú, s még azt is, hogy Laczkó György magáról levelet adott, mely szerint, ha ő azt valamikor felbontja, negyven (?) forint legyen, a kötés fele, az uraké, fele a vármegye alispánjáé, sőt annak is valaki mondja az vagy vetni annak is az