Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

6. KUNOK PEST ÉS SOLT MEGYE, VALAMINT A CSEPEL-SZIGET TERÜLETÉN A kunok betelepedése a tatárjárás után teljesen megbontotta Pes-FejérCsongrád megye érintkező területein a korábban kialakult határokat. Ráadásul a három megye területéből a kunok által elfoglalt részekre 12411332 között alig rendelkezünk okleveles anyaggal. Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a kunok és jászok által székekbe szervezett illetve azokon kívül szórványosan betelepített terület sokkal nagyobb volt mint a később kialakított Nagy- és Kiskunság még a Jászság. A Pesti-síkságon délről egészen felhatoltak a kun szállások, telepek és falvak Fejér és Pest megye határától északra Ócsa-Dabas-Bugyi vonaláig. (174) Másrészt a Fejér vármegye Duna-Tisza-közi részén megtelepült kunok lassú átköltözése a XIII-XIV. század fordulóján Fejér vármegye dunántúli részére eredményezte később Hantos-szék létrehozását. Az pedig már külön kutatás tárgya lehetne, hogy a kun székszervezet hatással volt-e Solt-szék 1320 körüli viszonylagos önállóságának létrejöttére. (175) A különböző kun székek és a forrásokban ugyan később megjelenő Hantos-szék közé "szorult" Fejér vármegyei Duna-Tisza közi terület Soltszék megjelöléssel való első említése 1325-ből való, amikoris Szalkot Fejér megyében és Solt-székben fekvőnek írják. (176) A XIII-XIV. században tehát a kun székek és Solt szék "együttesével" székszervezet jelent meg az ország középső részén, mely székszervezetet addig sosem látott.