Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

a. Korai kun települési terület A kunok már 1246-ban és azt követően megkapták a Duna-Tisza-közi homokhátság nagyrészét. Ez a terület Pest, Fejér, Szolnok, Csongrád és Bodrog vármegyéhez tartozott. A Duna-Tisza közén Pest és Fejér vármegye határa Varsány- Déd (Délegyháza)-Szunyog-Ürbő-Kolon(Izsák)-Pálmonostora-Pétermonostora vonalon húzódott. A kunok szállásai, telepei megjelentek ettől a vonaltól északra is. Rendelkezünk egy határjárással 1264-ből, mely kunokat ugyan nem nevez meg a területen, de amelynek névanyaga már figyelemre méltó, és amely területen későbbi oklevelekkel már valóban bizonyítható a kunok megtelepedése. IV. Béla 1264-ben a csőti monostornak adományozta - többek között - a két Totón, a három Guun és a két Kemey falut, valamint a Kyudkeurus (Kiskőrös) nevű földet. Ezeknek a határjárásakor említik Boroch és Borzwa földet, melyeket a Saarwyze választ el és a Zoytur ...-hoz vezető határt, melyik az 1272-es megerősítő oklevél szerint ház és a határ emögött halad el. A határjárt terület az Alsónémedi-Ócsa-Inárcs-Sári vonaltól délre, illetve nyugatra fekszik, keresztül halad rajta a Szegedről és a Peszér-Dabasról jövő országút. (117) A IV. László által 1272-ben kiadott megerősítő oklevél egyébként is világosan leszögezi, hogy IV. Béla a csőti monostornak adományozott falvakba kunokat telepített. Nyugatról keletre haladva ezek a következők. Maga Csőt falu a Duna mellett a Dunántúlon, Felháros és Alháros a Csepel-szigeten. A Duna-Tisza közén az adományozott terület Ócsáig és