Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

Solt település egy 1443-ban keletkezett és 1145-re datált hamis oklevélben szerepel először. Solt szék (sedes) 1325-ben tűnik fel megbizható forrásban, mint Fejér vármegye része. Drugeth János nádor, egyben Fejér vármegye ispánjának László mester nevű alispánja 1333. febr. 22-én Ítélkezett együtt Solt szék szolgabíráival Szalk (Zolk) falu egész népe és Miklós nevű falubírója ügyében. (162) Ezek az adatok Solt széknek első okleveles emlékei és a székhatóság bíráskodásának, a szék működésének első adatai. A XIV. századra kialakult Fejér megyei Solt-szék nemesi "megye" területén és szervezetén belül teljesen természetes volt a teljes jogú nemesek, és a nem teljes jogú nemesek: királyi-királynéi kunok és egyházi nemesek bizonyos önkormányzatának a létrehozása. Ennek következtében jött létre a kalocsai érsekség egyházi nemeseinek hontókai vagy sárközi széke. Erihez az alakulathoz tartozott Kozmó, Szentkirály, Drágszél, Féket, Bakold, Bakháza, Orbágyszentgyörgy, Erek, Körtvélyes és Hontóka. A történeti források hiányosága miatt azonban ez a felsorolás valószínűleg nem telejes. A szekszárdi bencés apátságnak 1381-ben megszervezett fajszi székéhez tartozó falvak sora is bizonytalan. Egy 1444-beni birtokbaiktatás kapcsán keletkezett oklevelekből kikövetkeztethetően Nádudvar, Bátya, Halom, Csertő, Malomér, Csorba, Pálfölde, Garab, Bék, Éld, Halász, Csatár, Iván, Varajt, Szakmar és Fájsz tartozott a szekszárdi apátság nemeseinek székéhez. (163) Solt-szék, majd megye területére kunok is települtek. A kialakuló kun székszervezet, különösen a Csertán-nemzetség Halas-széke, valamint a