Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

5. SOLT-SZÉK, MEGYE KIALAKULÁSA ÉS HATÁRAI A Duna bal partján az egykori ártéri lapály 20-30 kilométerre is elnyúlik kelet felé, ahol ez a síkság találkozik a Duna-Tisza közének futóhomokos fennsíkjával. Az ártéri lapály legjellemzőbb vízrajzi alakulatai a Dunával párhuzamos, majd abba ömlő "sarak", mocsarak és vizek. A koraközépkorban a Duna és a Nagysár közötti vidéket, a kalocsai esperesség területét Sárköznek nevezték. A homokhátak, az Örjeg mocsártól keletre, néhol maguk is állóvizeket zárnak körül. Ezek közül legnagyobb a Kolon-tó. (159) Szent István kori, első alapítású vármegye volt természetesen Fejér vármegye, mely egyes vélemények szerint már ekkor magában foglalta a későbbi Solt széket a Duna-Tisza közén. Ez a felfogás abbból indul ki, hogy Fehérvár mellett Kalocsa volt az Árpádok egyik központja. (160) Ehhez vegyük hozzá, hogy Solt (Zolta) a X. század első felében élt, Árpád legkisebb fia volt. Az ő fia és a fejedelmi székben utóda Taksony. Nos, a Duna bal partján Solt és Taksony települések nem hagyhatók figyelmen kívül az Árpádok korai szállása vonatkozásában. Más vélemény szerint Solt megye már a korai alapítású vármegyék sorában foglalt helyet, éppen Solt központtal, melyről az egész terület a nevét nyerte. És csak később, Fehérvár várnépeinek az expanziója révén tagozódott be Fejér vármegyébe, megtartva azonban továbbra is bizonyos autonómiát. (161)