Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

2. Ráadásul ennek a szakasznak a felét III. András a marosi hospeseknek adományozta, akár ű^y, hogy a "feléjük eső" északi partot, akár úgy, hogy a "feléjük eső" folyó szakaszt. Akár így, akár úgy az ajándékba kapott szakasz Marostól 18-20 kilométerre lenne, ráadásul hajókkal, csónakokkal vízfolyásnak ellenében. Máshol Györffy a Leustach-szigetet egyenesen a Garam torkolata elé helyezte, ami ha igaz volna, tovább növelné a nehézségeket. (124) Sokminden megoldódik akkor, ha a Leustach-szigetet valahová Maros tájékára helyezzük, ennek nem mond ellent, hogy ott most nincs sziget. Megfontolásaink a következők. 1. Az Ipolytő és Maros között a folyamszakasz 15-18 kilométer, melynek a Maros felé eső fele, ha a folyam fősodorvonalától északra vesszük, ugyancsak 15-18 kilométer és mindjárt Marosnál kezdődik, igaz mégiscsak ár ellenében. Ha a folyamszakasz "felét" vesszük, akkor az Ipolytő és Maros között Dömös majdnem a felénél fekszik. Ez a tény "reális" megosztásnak látszik Dömös és Maros számára, mindkét település 8-9 kilométer folyamszakaszt birtokolna eszerint és mindkettő árral szemben. 2. III. András oklevelei Budán keltek az ügyben, feltételezzük, hogy onnan "nézték" az ügyet, mintegy kifelé. Az oklevelekben következetesen a Leustachius-szigettől az Ipolytőig határozzák meg a kérdéses Duna szakaszt. Vagyis a Leustach-sziget közelebb van Budához, mint az Ipolytő. Elismerjük, hogy ez nem erős érv.