Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

3. Végülis tisztázni kellene, hogy a korabeli halászat technikája "tiszteletben" tudta-e tartani a folyó fősodorvonalát, mint határt, vagy ez eleve kizárt volt. Különösen számba veendő a viza halászata, amelyik éppen az Ipoly torkolata körül jelentős volt. Földvárnál (Tolna vm.) 1702-ben Bél Mátyás a saját szemével látta, hogyan fogják a vizát. A háló száz öl hosszú és öt- hat öl széles volt. (A Mária-Terézia-féle öl normálértéke 1,89635 m volt.) Vagyis a háló hossza kb. 200 méter. Bél így írja le a látottakat. "A keleti partról indulva a folyó közepén túlig haladtak előre, végül a hálóval egy körívet leírva a folyó meghatározott szakaszát bekerítették, a csónakot pedig partra húzták. "(125) Ugy véljük, az előzőek alapján, hogy a folyami halászatok jogát nem a szemben lévő két part között osztották meg, mert az a halászat technikája miatt állandó "jogsértések" forrásává vált volna. A halászati jogot folyamszakaszonként adományozták. A marosiaknak a "feléjük eső fele" Leustach-szigettől az Ipoly tőig csakis így értelmezhető. 4. A Helemba falu a dömösi prépostságé (1138) és a Helemba sziget az esztergomi káptalané (1262) volt. A dömösi prépostság itteni halászai az ár segítségével halászhattak a dömösi egyházig leúszva és "üresen" megtérve. Ez persze megint a folyami halászat technikai kérdései közé tartozik. A Kövesdi-sziget, Helemba szigetétől nyugatra, neve a középkorban Erchesziget volt, amelyik Helemba falu 1262. évi határjárásában szerepel. (126) Az ügyből a visegrádi várnagyok joghatóságára és Pilis megye dunai határára nézva azonban a következő lényeges. A visegrádi várhoz csatolt "villa regalis Morus" (1297) felett természetesen a visegrádi várnagy parancsolt, még hospeseknek is. Ezen kívül, mivel pilisi ispán is volt egyben, természetes, hogy Pilis vm. határainak a rendjére is neki kellett