Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

Csák Máté 1306 előtt elfoglalta Visegrád várát Károly Róberttől, aki azt 1317-ben vette vissza ostrommal a nagyhatalmú oligarchától. Nem tudjuk, hogy ebben az időben is összefonódott-e a visegrádi várnagyság a pilisi ispáni tisztséggel. (111) Minden esetre a megszilárdult Anjou királyi hatalom idejében az ismét királyi vár várnagya Taranyi Sáfár István 1323-1345-ig és egyben a pilisi ispán is. (112) Amikor I. Károly király Neustach másként Maros település kiváltságait erősíti meg 1324. ápr. 22-i oklevelében, akkor szerepel - többek között - a szabad faizás a saját szükségleteikre a pilisi erdőben, amelyhez nem kell pecsétet kérniük. Ez az utóbbi kitétel valószínűleg a pilisi ispán magánpecsétjére vonatkozik, amely nyomatának felmutatásával engedték be a marosiakat az erdőbe fát vágni. Ebben az időben István visegrádi várnagy volt egyben a pilisi ispán is, minden bizonnyal az ő magánpecsétjéről van szó. (113) Ekkoriban a főúri magánpecsétek és az általuk betöltött hivatal pecsétjei még ugyanazok voltak. Becsei Töttös ajtónállómester, visegrádi várnagy és pilisi ispán 13451349 között. (114) Himfi Benedek 1358-ban volt visegrádi várnagy és pilisi ispán. (115) Domokos fia Miklós 1363-1366-ig feltételezhetően mindkét tisztséget betöltötte. (116) Ilsvai Leusták ajtónállómester, visegrádi várnagy 1388-ban - úgy látszik - az utolsó, aki egyben pilisi ispán is. (117) Összegezésül elmondhatjuk, hogy a forrásban legelőször 1225-ben megjelenő pilisi királyi erdőispán tisztsége a visegrádi vár felépülésétől kezdve összekapcsolódik a visegrádi várnagysággal és az Árpád-ház kihalása utáni feudális anarchia adató Ihatatlan korszakát nem számítva, ez