Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

2. PILIS MEGYE KIALAKULÁSA ÉS HATÁRAI a. Pilisi erdőispánság, Pilis megye A Képes Krónika Könyves Kálmán kori részében (1113 után) szerepel legelőször a Pilis erdő, másodszor III. Obán pápa 1187. évi bullája említi II. Géza király erdejeként. A Pilis hegy 1212-ben fordul elő legkorábban oklevélben. (100) Az 1184. évi királyi alapítású Boldogságos Szűz pilisi cisztercita monostor kiváltságaival egyező kiváltságokat adományozott II. András 1211-ben a topuszkói monostornak, amikor az előbbit "pilisi egyháznak" nevezték. II. András 1233-ban a "pilisi apátság" számára évi 100 márkát rendelt a sójövedelemből. IV. Béla a "pilisi apátság" számára felsorolja és megerősíti az egyház birtokait és kiváltságait 1254-ben, mert az apátság oklevelei a tatárjáráskor Esztergom feldulása alkalmával elpusztultak. (101) A pilisi ispánnal legelőször 1225-ben találkozunk, ez a "comes Pilisiensis" azonban nem lehetett várispán, megyésispán, hanem csakis erdőuradalom ispánja, erdőispán, mely állítást a Pilis területén található királyi erdőőrök, erdőóvók népeinek adataival tudjuk alátámasztani. (102) A Szántó mellett fekvő Kande birtokot 1248-ban Pilis megyében (in comitatu Pilis) lévőnek írják, ebben az esetben ez a comitatus uralkodói