Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

I. Mátyás parancsára 1467. jun. 26-án jelentette Rhédey János Heves megye alispánja, hogy Hegyes, Kenderes és Bő Heves vármegyei birtokokat átcsatolta Pest vármegyéhez. (95) Az átcsatolt birtokok közül Hegyes 1299-ben Kokoth, 1420-ban Kakath másként Hegeseghaz puszta, 1465-ben Kakath másként Heges puszta szerepel. Kenderes 1352-ben Kenderes másként Keer, 1397-ben Kenderus vagy Kereghaz, 1468-ban Kenderes vagy Kereghaz stb. néven fordul elő a Szolnok-Debrecen országút mellett. Bő 1077-1095 között említtetik Békésére, azaz Bekesírja vagy Bégsírja alakban, ez a terület a későbbi Bő (nemzetségfő), a jelenlegi Tiszabő. Az 1472-től folyamatosan Ü11Ő központtal működő Pest megye hatósága tehát Hegyes, Kenderes és Bő települések felett is joghatóságot gyakorolt. Az eredetileg Kolbász-székbe tartozó Kunhegyest ezért nem lehet megtalálni a Kolbász széki összeírásokban, mert onnan kivétetett és Pest .megyében egzisztál. Erre 1483-ból is vannak adataink. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznünk, hogy Pest megye szolgabírái már 1453-ban és 1456ban is kelteztek oklevelet Üllőről. A megye hatóságának tevékenysége tehát már korábban is kapcsolódott Üllőhöz, de 1472-től Üllő székhellyé vált. II. Ulászló Gyepews-i More Péter érdemeire való tekintettel Szentlászló, Tés, Pókaháza birtokokat, valamint Csépa és Szelevény birtokrészeket kiemelte Csongrád vármegyéből és Pest megyéhez csatolta. Csépa, Szelevény és Magyartés jelenleg is Csongrádtól északra helyezkednek el, ezen a tájon lehetett az említett Szentlászló és Pókaháza is. Ide, a Tiszántúlra nem nyúlt át Pest megye, vagyis ezzel a királyi akcióval egy Pest megyei corpus separatum keletkezett Csongrád megyén belül. (96)