Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

I. A VÁRMEGYÉK KIALAKULÁSA ÉS TERÜLETE

területén, amelytől ennek következtében azután a területet el kellett volna csatolni és hozzáadni Fejér vármegyéhez. Fehérvári várnépek laktak 1211-ben Kolon határán, 1229/1230-ban Ordason, közülük 13 háznépet IV. Béla 1239-ben a szekszárdi apátságnak adományozott lovas csősz (hírvivő) szolgálatra. Az Ordas melletti csakaliak 1229/1230-ban a "Fehérvár Szent Király jobbágyfiai" elnevezést viselik. Perekw (Pereg) 1238-ban fehérvári várföldként szerepel. A bizonytalan lokalizációja Chaur fehérvári várnépei közül egy, Inam fehérvári várnépei közül két háznépet IV. Béla ugyancsak a szekszárdi apátságnak adományozott 1239-ben, Purgat (amelyet Kecellel szaktak azonosítani) ugyancsak fehérvári várföldként említtetik 1277/1280-ban. Szántó (a későbbi Lacháza) 1285-ben fehérvári várföld még. Harta fehérvári várbirtokot 1289-ben IV. László magánföldesúri kézre adta, mivel az korábban elnéptelenedett. (25) Fejér vármegye Duna-Tisza közi legészakibb településén, Varsány (Wosyan) faluban 1269-ben egy fehérvári harcos jobbágy a szigeti apácák harcos jobbágyai közé adta magát. (26) Éppen itt, Taksony és Varsány között indult ki a Dunától Fejér vármegye határa a Duna-Tisza közén. Déd (Délegyháza) Szunyog-ÜrbőKolon (Izsák) - Pálmonostora - Pétermonostora vonalon húzhatjuk meg az akkori Fejér és Pest vármegye Duna-Tisza közi határát, mely saját korában is ingadozhatott. Éppen Pálmonostora és Pétermonostora bizonyítja ezt, 1349-ben a Pétermonostori család kötelezi magát, hogy a birtokukban lévő Fejér vármegyei Pétermonostorra és Pálmonostorra vonatkozó IV. Béla által kiadott okleveleket átadják másnak. Ekkor ugyan Csongrád megyeieknek mondják őket, de egy évtizeddel később, 1359-ben Pest