Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

II. A MEGYÉK HIVATALI SZERVEZETE ÉS MŰKÖDÉSE

helyére, de mivel a Duna jobbparti nemesek sorát zárja a felsorolásban, arra kell gondulnunk, hogy ő is közéjük tartozik. Figyelemre méltó azonban az is, hogy Péter mester, a Drugeth nádorok bírája (albírája) ebbeli tevékenysége következtében szerzett birtokot Pécelen, amelyről Pechel-inek nevezte magát. Élete alkonyán átköltözött apai birtokára, Körmösdre, a Duna jobbparti Pest megyébe, miközben Pest megyei esküdtségét megtartotta. Erre nézve 1364-ből van adatunk. (265) Még feltűnőbb, hogy Gyood-i Pál, aki a mai Diósd-ról vette a nevét, 1398-1407-ig Pest megye mindkét partján működött királyi emberként, mígnem 1430-ban Pest megye szolgabírái között találjuk. (266) A családból Dyod-i Mihály 1465-1467-ben és 1472-ben volt Pest megye szolgabírája. Az utolsó időponttól kezdve Pest megye hatósága már Üllőn székelt. Az esküdtek között találjuk 1467-ben Zazhalom-i Antalt. (267) A jelenlegi Százhalombatta neve őrzi ezt a települést. Berky-i Barnabás Pest megye szolgabírája 1482-1489 között, amikor már csakis Üllőn működik a megye hatósága. Kwldo-i Bársony János és Bathe-i Kelemen feltűnik az esküdtek között 1489-ben (268) Ők a Duna jobbpartján Berkiben, Kuldón és Battán birtokosok. Bathe-i Kelemen 1489-ben, Miklós pedig 1494-ben Pest megye szolgabírája. (269) A felsoroltak valamennyien a Duna jobbparti Pest megyében birtokosok azokban a falvakban, amelyekről nevűket vették. Ugy látszik tehát, hogy a Szenterzsébeten, majd Üllőn székelő Pest megyei tisztikarban tudatosan biztosítottak helyet a dunántúli Pest megye nemességének. A mohácsi vész utáni időből erre a jelenségre már nem