Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

II. A MEGYÉK HIVATALI SZERVEZETE ÉS MŰKÖDÉSE

Pest megye Duna jobbparti területéhez tartozott még Tordas is Martonvásártól északnyugatra. Borsva-i alispán tevékenységéről az időben utolsó oklevél 1489. nov. 26-án kelt Üllőn. (261) Tetszetős magyarázat lenne, ha azt mondliatnánk, hogy Pest megye alispáni méltósága a budai várnagysághoz kapcsolódva, abból nőtt volna ki, mivel ezekben az években Borsva-i Benedek alispán budai várnagy is volt. Azonban nem erről van szó. Lehet, hogy Borsva-i alispánsága mintegy budai várnagysága köntöséből bújt elő, de ennek folytatása nem lett száz évig. A következő alispán, Ujszászi Lőrinc 1576-ban szolgabiró, 1583-1587 között alispán és egyben szolgabíró. Vagyis Pest-Solt megye négy szolgabírója közül egyet megválasztottak elöljárónak, alispánnak, miközben az megtartotta szolgabíróságát, azaz az egyik járás ügyeit is. Ujszászi Lőrinc kiemelkedő alakjával külön fogunk foglalkozni. Hartyányi János 1597-ben ugyancsak egyszerre viseli az alispáni és szolgabírói hivatalt. Majd csak a tizenötéves háború (1593-1606) után szűnik meg ez a rendszer. Ráday András alispán (1612-1632), Battik Gergely alispán (1635-1640), Battik János alispán (1640-1649) és Ráday András alispán (1650-1655), bár meglehet, hogy szolgabíróként kezdték hivatali pályafutásukat Pest megye apparátusában, de az alispáni és a szolgabírói hivatalt egyszerre már nem viselték. A felsoroltak valamennyien Pest megyei birtokosok, tehát Pest megye törzsökös birtokos családjaiként kerültek az alispáni székbe. Vagyis Pest