Horváth Lajos: Pest-Pilis-Solt vármegye kialakulása és működése 1659-ig - Pest Megyei Levéltári Füzetek 24. (Budapest, 1995)

II. A MEGYÉK HIVATALI SZERVEZETE ÉS MŰKÖDÉSE

megye azt is sikeresen védte ki, hogy az alispáni szék idegen kézbe kerüljön. Maga az alispáni hivatal megszervezése a szolgabíróságból és annak a Pest megyei birtokos nemesség kezén való tartása jelentős eredménynek számított a megyei autonómia megvédésének szempontjából. Mindennek majd az ellenkezője fog történni a török kiűzésének ideje után, a Habsburg hatalom előnyomulása időszakában. Ez azonban nem tartozik jelen témánk körébe, ezért ezzel most nem foglalkozunk. d. Pest megye szolgabírái, esküdtjei és jegyzői Pest megye szolgabírái legelőször 1328-ban szerepelnek oklevélben, amikor a budafelhévizi keresztes konvent előtt tanúsították, hogy a Penchenek nevezett Lekend mindenkor Pest megyéhez tartozott, de arra kényszerítik, hogy Szolnok megyéhez adózzon. A három szolgabíró hiteleshelyen tesz tanúvallomást a megye területi épségének az érdekében. Sajnos, az üggyel kapcsolatban más oklevelet nem ismerünk. Ennek ellenére arra következtethetünk, hogy a három szolgabíró együttes megjelenése hiteleshelyen a megye területi sérelme kapcsán, olyan látszatot kelt, mintha a megyei hivatal nem működne, illetve a hiteleshelyhez képest degradált állapotban volna. Miért nem ír át Pest megye hatósága Szolnok megye hatóságához az ügyben? « A szolgabírák névszerinti Sambuk-i László, Ologh-i Bocho és Povd fia István. Sambuk-i Márton fia László szolgabíró 1328-1331 között szerepel az oklevelekben, a Galga-menti Zsámbokon birtokos család tagja. (262) Alagh-i Bocho csak ebben az egy esetben szerepel oklevélben, a jelenleg Fóthoz tartozó Alag birtokos családjának a tagja. Poud fia István is egyszer