Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)
Bogár Jakab
Bogár Jakab Az 1862-1865 közötti aszályos időjárás nagyon megnehezítette a pusztai, tanyasi emberek életét. Sokan választották a bolyongó, csavargó életet. Néhányan nem folyamodtak közülük erőszakhoz, de az akkori közbiztonsági viszonyok között elegendő volt, ha valaki egy tanyán megjelent, magának ételt, italt követelt, s azzal fenyegetőzött, hogy társai várják odakint. Ilyen eset játszódott le 1863. február 4-én Schwartz József kisnémedi lakosnál, ahová egy Varga Pista nevű ember állította be. Varga verekedésért és lopásért már hét évet ült korábban. Schwarznak azt mondta, hogy ő betyár, méghozzá a híres Bogár rablók egyike, s bosszút fog állni Jancsics csendbiztoson a Bogár fiúkért. Evett, ivott, pénzt követelt, a családot pedig kiirtással fenyegette, ha feljelentik. Jól érezhette magát, mert ott maradt ebédre. Ekkor már Patkónak mondta magát, akinek 60 fős bandája van. Tajtékpipát is kért a gazdától, mit magával vitt, de a régi közönséges pipáját ott hagyta ily szavakkal: „tegye el emlékül, hogy mondhassa, hogy a Patkótól kapta." Innen Sári Mihály szóri pusztai számadó juhászhoz ment, megvacsorázott, tiszta inget és gatyát kért, s a régit ott hagyta. Éjjel még egy kocsmárost is felkeresett, enni, inni nem, de fizetni itt is elfelejtett. Éjfél után egy másik juhászt, Hlavacska Ferencet zörgette fel, s kényszerítette, hogy vele reggel 7-ig mulasson. Innen is inget, gatyát vitt magával. Ezt követően Vastag Márton gazdát látogatta meg, de ő csak tejjel tudta kínálni, mire Varga káromkodva tovább állt. Nóvák Jánosnénál káposztát kért, majd követelte, hogy az asszony vele igyon. Délután 3-ig a disznóól mellett szundított, majd kávét rendelt magának. A kávézásnak a hivatalanul megjelent zsandárok vetettek véget. Varga elmenekült, de később elfogták a csendőrök. Foton a börtönben nem érezhette jól magát, mert a börtön padlását feltörve, lábán a vassal megszökött. A gombai erdőben fogták el, s most már nem kerülte el a bíróságot. Három évre ítélték, pedig a tárgyaláson azt hangoztatta, hogy ő csak szolgálatot ment keresni, nem zsarolni. 41 A fentihez hasonló esetek elszaporodtak. A bíróságok gyakran hoztak elmarasztaló ítéletet - sokszor csak néhány hónapos elzárást - ezekben az ügyekben. Az emberek féltek tőlük, kiszolgálták őket, mert nem tudhatták, hogy a 41 U. o. 162/1863.
