Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)

Bogár Jakab

pénzt, élelmet, italt követelő csavargót nagyotmondó, magukat hétpróbás zsiványnak feltüntető kisstílű zsarolók, vagy hidegvérű gyilkosok-e. Az egyik kárvallott - Erdős Dániel -, ki a sarlósári majorban volt ispán, azt mondta a törvényszéken, hogy „az ily csavargók zsarolásai már valóságos adóként nehezülnek a pusztai lakosokra, s azok nem önkéntesen vendégeltetnek meg, hanem csak véres bosszújoktól félve láttatnak el."

42 Bogár Jakab azok közé a csavargók közé tartozott, akik nem haboztak meghúzni a ravaszt. A rokonság közül a legtöbbre - már ami a gyilkosságok, rablások számát illeti - ő vitte. Azonkívül, hogy 1862-ben szinte minden komolyabb ügyben résztvett, rokonai és korábbi társai halála után új cimborákkal új bűncselekményeket követett el. Élete nem volt irigylésre méltó. Alig volt olyan hét, hogy ne kellett volna menekülnie, vagy fegyvert használnia az üldözőivel szemben. Ezalatt persze folytatta „áldásos" tevékenységét az Alföld rónáin. Sokszor csak egy hajszálon múlott, hogy elfogják, de mindig megúszta. A Bogár Miska számára oly kínosan végződött december eleji éjszaka után, a helyszínről elillant Jakab néhány hétig csöndben volt; az iratok között legalábbis nem található olyan bűncselekményről bejelentés, melynek ő volt a gyanúsítottja. 1863. február 6-án hajnalban azonban a vacsi pusztán egy társával nyolc csendőrbe botlott. Lövöldözés kezdődött, melyben egy csendőr megsebesült, Bogárék pedig lovaik hátrahagyásával elmenekültek. Bogár Jakab (leírás szerint: középnél magasabb, barnás hajú, tele képű, fiatal, „alig mohodzó kis bajusszal") társa Kis Nagy Pista volt (alacsony, bajusztalan, ragyás képű). Ballá főcsendbiztos, ki másnap a helyszínen járt, a következőket jelentette az ügyről a főszolgabírónak. A két betyár február 5-én este 6-kor Lübling uradalmi orvost kereste fel, hogy Kis Nagy Pista - ki bujakórban szenvedett - gyógykezeltesse magát.

43 Ezután mindketten a cselédházba mentek mulatozni, s a tiszttartóhoz küldték a tehenészt, hogy nekik 40 forintot kérjen. A tiszttartó csak 2 forintot küldött, s mikor a két betyár nagy istenkáromlás közben többet követelt, közölte, hogy nem tud többet adni. Ezalatt az orvost Hartyánba hívták beteghez, hol értesítette a hatóságokat a történtekről. A tiszttartó félve a tovább mulatozó betyárok bosszújától, még küldött nekik 5 forintot. A pénzt a béresgazda vitte el hozzájuk, miért is 1 forint borravalót kapott Kis N. Pistától. (A betyárok mindig nagyvonalúan bánták más pénzével.) Kis kijelentette a küldöncnek, hogy ezt jól tette a tiszttartó, mert különben megbánhatta volna (mármint a korábbi szűkmarkúságát). Az éjfélkor visszatérő orvostól azt tudakolták, hogy biztonságos-e ott aludniuk az istállóban, mire az megnyugtatta őket. Hajnali 3-4 óra között - holdvilágos éjszaka volt - nyolc csendőr jelent meg. Kiáltozásukra, hogy ki van az istállóban, kijött a tehenész, majd az orvos 42 U. o. 78/1864. Ebben az ügyben vallotta magát résztvevőnek Bubán Mihály, de később visszavonta a vallomását.