Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)

Bogár Miska

1862. december 1-én hajnalban Bogár Jakabbal és Bubán Mihállyal a Bácskából jött lovaskocsival a Jászföldre Deklina tanyájához. A kocsit a lovakkal a színben hagyták Bubán felügyelete alatt, ők pedig bementek a házba. Ott a konyhából lévő lánytól kérdezte, „ki van itthon?" „Az ángyom", felelte az, mire ö azt válaszolta: „na, az kell nekem, nem is kell nekem más csak az ángyod, mert meg akart bennünket a Vargával fogatni." Eddig jutott a mondókájával, mikor meglátta a vármegye embereit. Ő beugrott a sötét szobába, de Jakab előbb a konyhaajtót nyomta kifelé, majd beszaladt hozzá. Miközben a pandúrok a konyhában pipázgattak, a két betyár a konyhából nyíló szobaajtó mögött lapult fegyvert szorongatva. Mikor a kíváncsiskodó hadnagyok kinyitották az ajtót, mindketten azonnal lőttek, majd a konyhán keresztül kirohantak az udvarra. Ott újabb lövéseket tettek, mire a lovak riadtan szétfutottak. Miska állítása szerint - a szűréért ment vissza a konyhába, amely állítólag az egyik lelőtt pandúr alatt volt, onnan akarta kihúzni. Ebben a pillanatban érte a főcsendbiztos lövése. Jakab és a néma szolgáló kihúzták az istállóba, ezalatt Bubán a kocsival és a lovakkal kereket oldott. Jakab előbb elbúcsúzott tőle, majd ő is elment. ő csak egyszer lőtt seréttel, de Jakab kétszer, s az ő fegyvere vágott golyóval volt töltve. „Mi bizony azért lőttünk, mert különben is elfogtak volna és lelőttek volna, mert ellenségünk a vármegye" - mondta. A kocsit, a lovat, a fegyvereket mind vették, azonkívül csak kért mindenütt, s bolyongott. Legalábbis ezt vallotta. A tanya felgyújtásánál ott sem volt, a pótharaszti kocsmánál pedig - úgy emlékezett - fizettek az abrakért. Az utóbbi időben pedig egyes-egyedül bujkált az erdőkben. Deklina feleségét most látta másodszor. Bogár Miska tehát mentegette társait, saját magát és kedvesét. Pedig amikor december 2-án éjfél előtt nem sokkal sajátkezűleg aláírta vallomását, már tudhatta, hogy őt földi bíróság el nem ítélheti. Két óra múlva „az utolsó szentség felvétele után lövés okozta belső elvérzés következtében... meghált" a megyei börtön „koródájában." Halálával a Bogár betyárbanda eredeti tagjai közül már csak Jakab maradt életben. Bogár Mihály elfogásának viszgálata azonban ezzel még nem zárult lé. Fél kellett tárni a pandúrok gyászos szereplésének részleteit, továbbá a betyárokkal való cimborasággal vádolt Deklina Rózsa Istvánné pere és elítélése még hátra volt. Ami a pandúrokat illeti, sokat nem lehet mentségükre felhozni. Egyedül a csendbiztos sütötte el fegyverét, kilenc legénye közül egy sem. A betyárvadászatra induló pandúrok úgy mentek be a házat átvizsgálni, hogy legtöbbjük fegyvere a lovon maradt, s az állatok a lövöldözés miatt szétfutottak. Mindegyikük, azzal az ürüggyel, hogy lovát keresi, a sötétben elinalt, ott hagyva főnökét a szobába szorulva, két társát pedig vérben fagyva a konyha földjén. Az utóla-