Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)

Bogár Miska

gos vizsgálaton mentegették magukat, kevés sikerrel. Deklinánét azzal vádolták, hogy ő tartotta távol őket a tanyától, azzal a rémhírrel, hogy ott több betyár les rájuk. Végül néhányuk magyarázatát elfogadva közülük csak hármat szidtak meg, de a szolgálatban ők is megmaradhattak. Deklinánét bűnösnek mondták ki a betyárokkal való jó kapcsolata miatt. Nem hitték el sem neki, sem Bogár Miskának, hogy őt a betyárok fenyegették, s rajta bosszút akartak állni. A betyárt ingben, gatyában érték nála, márpedig ritkán áll bosszút az ember ilyen lenge öltözékben télvíz idején. A lövöldözés után adták fel a betyárra a posztó ujjast, amit a bíróság szerint az is bizonyított, hogy „ha nem ingben lett volna, ez esetben lajblija is meglyukasztva találtatott volna, pedig azon nyomozat szerint lyuk nem volt."

40 Deklinánét a bíróság kétévi rabságra ítélte, bár az ügyész nyolc év kiszabását kérte. Az ítéletet a Királyi ítélő Tábla, majd a Hétszemélyes Tábla is jóváhagyta, így az jogerőre emelkedett. A büntetés kitöltését a jogerőre emelkedéstől (1864. március 4-től) kezdték el számítani. A rabtartás és az eljárás költségét is - akkori szokás szerint - az elítélt fizette. Deklináné perében többször felmerült Bubán Mihály 26 éves juhászbojtár neve, ki ott volt a vádott tanyáján, mikor Bogár Mihályt lelőtték. Akkor ő angolosan odébb állt a lovakkal és a kocsival. A pilisi börtönből néhány héttel korábban, 1862. október 26-án szökött meg, s 1863 márciusában már újra a vármegye „vendége" lett. 1863. március 23-án Kecskeméten az ügyészségen felvett vallomásában elmondta, hogy „születési helyemet nem tudom, szökött rab s fegyveres betyár vagyok." Pilisről történt szökése után a szentgyörgyi erdőben időzött egy Vas Kovács Jóska nevű, hozzá hasonló foglalkozású egyénnel, majd Bugacig együtt mentek. Itt szétváltak, ő feljött a Jászföldre, s ott találkozott a két Bogárral. Ekkor mentek Deklinánéhoz, ahol rajtuk ütöttek a hadnagyok. Azt állította, hogy ő is ott volt a két Bogárral a sötét szobában, s Jakabbal ők ketten lőttek a hadnagyokra. Miska későbbi sorsáról, haláláról - mint mondotta - nem hallott semmit. Érthetetlen, hogy ő, aki számos dolgot igyekezett - jól felfogott önös érdekből - a hatóság elől eltitkolni, miért vállalt olyan súlyos bűncselekményt magára, mit el sem követett. A lövöldözés után Kopjás Jóska adacsi gulyásnál újra találkozott Bogár Jakabbal és Kis Nagy Pistával. Együtt mentek Vacsra, hol Kis Nagy Pista gyógyíttatni akarta magát az orvossal. A zsandárok rajtuk ütöttek, de megúszták, elmenekültek Kecskemét felé. Február 9-én éjjel Kuti István gazdálkodóhoz mentek, ahol két lovat, kocsit és egy birkát erőszakkal elvettek. Ezután elvált Jakabéktól, s nem látta többé őket. 40 PPS. vm. Fenyítő Törvényszékének ir. ítéletek lajstroma 274/1863. sz. (IV. 265-c.)