Héjjas Pál: A Bogár betyárbanda története - Pest Megyei Levéltári Füzetek 19. (Budapest, 1990)

Bogár Miska

Ballá, hogy mivel Deklináné elmondása szerint három-négy rabló tartózkodik az istállóban, s ezek tűz alatt tarthatják onnan a bejáratot, bontsák ki a ház falát, hogy ő kiszabadulhasson és a sebesülteket kivihessék. A falbontás végül elmaradt, az istálló felnyitása után pedig csak a véresen ott fekvő Bogár Mihályra akadtak. Ballá előtt ekkor lett világos, hogy Deklináné azt akarta elérni, hogy ő minél tovább a szobában rostokoljon, a többi betyár (Bogár Jakab, Babán Mihály) pedig ezalatt megszökhessen. Ballá szerint a nő összejátszott a betyárokkal, s nem igaz azon állítása, hogy őt a rablók fenyegették, s meg akarták ölni, mert akkor nem járkálhatott volna szabadon a házból ki és be. Ballá a sebesülteket, Bogárt és a két pandúrt, kocsira tettette és a hadnagyokat Gyónra vitték a járási orvoshoz, a betyárt pedig egyenesen a törvényszéknek adta át Pesten. Útközben az asszony kérte a főcsendbiztost, hogy ne áztassa el nagyon, s ezért 200 új forintot ígért. Ez a tanyán történtek főcsendbiztos-féle változata, ez állt a december 2-án kelt jelentésében. Deklináné önvallomási jegyzőkönyveiben viszont tagadta, hogy Bogár Mihály kedvese lett volna; tagadta, hogy tudott volna arról, hogy a betyárok a szomszéd szobában vannak; ő nem vette karjaiba a meglőtt betyárt; a szobában eldördült lövés szerinte Ballátói eredt, s őt akarta lelőni; oda is kiáltott a csendbiztosnak: „Jézus Mária Tens úr, engem is agyon akar lőni?", de az nem válaszolt, mire ő kiszaladt a szobából; nem igaz, hogy ő azt állította, hogy az istállóban betyárok vannak, csak azt mondta, hogy ott lármát hallott, s valaki vizet kért. Egyik vallomásában azt mondta, az istállóból a betyárok kikiabáltak neki: „megállj, b...m az Istenedet, köszönjed, hogy ezek idejöttek, mert a házat meggyújtottuk volna feletted"; ő azt mondta a betyároknak, amelyre a főcsendbiztos kérte, hogy „menjenek el Isten hírében, senki sem bántja őket, mert a hadnagyok már meghaltak"; ő nem küldözgette el a háztól a pandúrokat ijesztgetéssel, hanem mikor Ballá felküldte a padlásra megnézni van-e ott betyár, akkor találkozott egy hadnaggyal, kinek mondta, hogy „jaj lelkem, ne jöjjön magányosan, hanem menjen segítségért, mert itt az istállóban káromkodnak a betyárok, s ha maga egyedül van, magát is agyon lövik, mint a másik kettőt". A hadnagy erre elnyargalt, s mikor több lovassal visszajött, akkor sem merték az ajtót kinyitni, azt a juhász Ubornyák István nyitotta ki; tagadta, hogy 200 Ft-ot ígért a csendbiztosnak, hogy ne „áztassa" el, ő csak arra kérte, „ne hurcoljon hiába pellengérre"; tagadta azt is, hogy korábban - miként több tanú állította - együtt láthatták Bogár Mihállyal. Ez tehát a Deklináné-féle változat. Fabók Pál még hónapok múlva is az ágyat nyomta. Vallomási jegyzőkönyvét ezért a lakásán vették fel. Csernák javaslatára ő ment oda a konyhából nyíló másik ajtóhoz, megnézni van-e valaki a másik szobában. „Az ajtót ki akartam nyitni - áll a jegyzőkönyvben - de az ajtó az első próbára nem nyílt, de én arra azt gondoltam, hogy téli idő van, az ajtó nyirkos, azért nem nyílik, de a máso-