Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
526 SZAKÁLY FERENC Ez, a sivár a hódoltsági hétköznapokban nyilván felvillanyozóan ható élmény azonban megyénk katolikusai közül csak keveseknek és ritkán adatott meg. Pest megye túl messzire esett a misszióspüspök fő működési területétől, Szlavóniától, s ha egyszer már — ezernyi veszélyt vállalva — elzarándokoltak ide, úgy elsősorban a Gyöngyös környéke érdekelte őket.1162 (A török hatóságok a missziós püspök utazgatásait kevésbé nehezítették, hiszen mivel működési területük teljes egészében a Török Birodalomba esvén olyasféle szerzeteknek tekintették őket, mint az autokefális görög és szerb egyház pátriárkáit és metropolitáit.1163 E hitüket alkalmasint az is erősítette, hogy az ő híveik java része is délszláv volt.) * * * Az itteni katolicizmus klérus legkeményebb ellenfele: a református — esetünkben: az alsó-dunamelléki — egyházkerület egészen más alapelvek szerint szerveződött, mint a katolikus. Szuperintendenseik (= püspökeik) is egészen más társadalmi közegből származtak, továbbá egészen másként alakult társadalmi állásuk és a társadalomhoz való viszonyuk is.1164 A szuperintendensek és esperesek (seniorok) legitimitása ugyanis nem a királyi, még csak nem is valami más felsőbbség gyökeres kinevezési jogából, hanem a papi közösség választásából fakadt, következésképp nem volt kötelező azon közösségekre nézve, amelyben a református egyház vezetői szolgáltak. Mivel a magisztrátusok egyébként is a település tisztikara sajátos jogállású tagjaiként kezelték őket,1165 bizony megesett, hogy magát a szuperintendenst is kipenderítették hivatalából. így történt ez például Ungvári Gergellyel, aki az 1674. évi protestánsüldözés idején a budai pasa védőszárnyai alá húzódott, mire a nagykőrösi tanács gyanús gyorsasággal megszabadult tőle: mire visszatért, helyét már betöltve találta egy a Felső-Ma- gyarországról menekült prédikátorral. Mivel az ordináltak megerősítése viszont az ő hatáskörébe tartozott, erre exkommunikálta a körösi eklézsiát, ám állását így sem tudta visszaszerezni.1166 Mindezek után csak csodálkozni tudunk azon, hogy mily kevesen vezették át a 17. század viharain az alsódunamelléki egyházmegye hajóját: Hercegszöllösi Gáspár (ráckevi lelkész): 1607-? Kecskeméti Molnos István (gyöngyösi, majd ceglédi lelkész): ?-? Monostori János (makádi, majd ráckevi lelkész): 7-1625 Simándi Bodó Mihály (ráckevi lelkész, ahonnét a Hódoltságon kívülre, a beregszászi lelkészségbe távozott): 1626-1631 Barsi Fabritius János (1631-ben vecsei lelkész; meglehet, utána másutt szolgált): 16321638 Paksi К György (kecskeméti, majd rimaszombati lelkész): 1639-1651 Pathai P Sámuel (tolnai, majd dunapataji lelkész, élete végén lényegében állástalan): 1652-7 Ungvári Gergely (nagykőrösi, vecsei, dömsödi, ráckevi lelkész; nyugalomba vonult Kecskemétre): 1661-1691 Mint látható, a század első évtizedeiben előszeretettel választották püspökké a ráckevi lelkészt; alkalmasint Szegedi Kis és Skaricza tekintélye sugárzott át rájuk. 1632-től azonban a legkülönbözőbb helyeken szolgálók nyerték el ezt a tisztet, amiből arra következtetünk, hogy a kiválasztás egyetlen szempontja a rátermettség vagy a lelkésztársak megbecsülése volt. Mivel protestáns püspökök nem juthattak országos méltósághoz, jellemzésüket csak önkényes kritériumok alapján tudjuk elvégezni. A kicsiny „mezőny”-bői — meglehet, csak bőségesebb hagyatéka, vagyis: bürokratikusabb beállítottsága okán — a Heidelberget is megjárt Simándi és az inkább domidoctusnak tűnő Pathai látszik kiemelkedni. Paksi K. György püspök rend- csinálási szenvedélyével tűnik ki; 1639 és 1648 között nyolc generalis és hét partialis syno- dusáról tudunk.1167 И62 VANYÓ 1971; BORSA-TÓTH 1989. 1163 Vo. HADROVICS 1991. - Hogy a század vége felé Buda környékére is felszivárgott szerbek lelkigondozását hogyan oldották meg, nem tudjuk. Hozzájuk legközelebb a grábóci (Tolna m.) kolostor működött. 1164 Innentől fogva Földváry László meglehetősen furcsa felépítésű munkáját (FÖLDVÁRY 1898, I. 87-177.). követjük. 1165 BENDA 1986, 301-305. 1166 FÖLDVÁRY 1898, I. 205-206. 1167 FÖLDVÁRY 1898, I. 157.
