Zsoldos Attila (szerk.): Pest megye monográfiája 1/2. A honfoglalástól 1686-ig (Budapest, 2001)
Szakály Ferenc†: A hódolt megye története
454 SZAKÁLY FERENC vélő birtokost ellenlábasa hatalmaskodással vagy tiltással figyelmeztette: részben vagy egészében ő is igényt formál a fekvőségre (vagyis: annak jövedelmére). Az eljárás ezután a szükséges helyszíni tanúvallatásokkal és szemlékkel folytatódott, majd az alispán elnöklete alatt összeült tisztségviselők a bizonyítékok mérlegelése után igyekeztek igazságot tenni két „tag- társ”-uk között. (Ez ritkán sikerült, a pervesztes rendszerint a királyi táblára fellebbezett.) Természetesen tartoznak ide olyan ügyletek is, amelyek a megye törzsterületét valószínűleg egyáltalán nem érintették. A hódoltsági jobbágyok legtöbbször akkor voltak kénytelenek földesurukhoz fordulni perindítás végett, ha egy nemes nem teljesítette — például rendszerint kereskedelmi ügyletben kibocsátott — magánjogi szerződésben vele szemben vállalt kötelezettségét. (Ha perbeli ellenfele polgár vagy paraszt volt, úgy az ellen maga is felléphetett annak lakóhelyének törvényszékénél.) Gyakorta megesett, hogy a település nem egyenlítette ki adósságait bíróvá választott tagjaival szemben. Ilyenkor, ha a kárvallott nemes volt, saját nevében kereshette igazát a vármegyénél, miközben a jobbágy sorú bíró érdekében ismét csak földesurának kellett fellépnie.770 (Előfordult olyan eset is, amikor a két bíró közül egyik így, a másik amúgy fáradozott a tisztségviselése alatt elvesztett összeg visszaszerzésén.771 772) ß) Büntetőügyek112 Büntető keresetet — az alispán nevében — csupán a vármegye tiszti ügyésze nyújthatott be, aki egyben a vádat is képviselte, de — esetleg kirendelt védővel — gondoskodtak a vádlott képviselőjéről is. A vármegyén büntetőper paráznaságon, bigámián, gyilkosságon, boszorkányságon kapott parasztszemélyek és a „bevett” határokon túl hatalmaskodó katonák ellen indult. (Ez utóbbi miatt a 17. század második felében sűrűn összeütközésekre került sor a füleki kommandó és a vármegye között; az előbbi nemcsak a katonák, hanem a bűntett elkövetésével vádolt hódoltsági jobbágyok feletti bíráskodás jogát is megpróbálta magához ragadni.) Annak, hogy a pest-pilis-solti törvényszéken vádat emeltek volna valamelyik megyén kívül eső pest- pilis-solti birtokos ellen, nem találjuk nyomát a vármegyei iratokban. (Nyilván csupán azért nem, mert az ilyetén ügyek a lakómegye, Nógrád bírósága elé kerültek.773) Csak a menekült vármegyék által elérhető területek egy részén került alkalmazásra az a bizarr elképzelés, miszerint a hódoltsági alattvalókra nézvést is hivatalból üldözendő és büntetendő cselekménnyé minősítse a törökkel való intenzívebb érintkezést. Ezt nevezték „törökösség”-nek (turcusmus). Az ezt kimondó törvények eredetileg azzal a céllal készültek, hogy a felvidéki és dunántúli nemességet a kitámadó erdélyi fejedelmek támogatásától visz- szariasszák, ám ennek a célkitűzésnek egyáltalán nem tudott megfelelni. Heves-Külső-Szolnok és Pest-Pilis-Solt vármegye már az 1659. évi 16. törvénycikk hatályba lépése előtt bevetette, a török ellenállás fokozódása idején pedig egyre szélesebb körben alkalmazta ezt az eszközt a hódoltságiak megfélemlítésére és kordában tartására, amihez az eredeti törvények szabados értelmezésével (hiszen ilyen címen jószerivel minden hódoltsági lakos ellen vádat lehetett emelni). Heves-Külső-Szolnokban akadt végrehajtott halálos ítéletig eljutott törökösségi ügy is, Pest-Pilis-Solt beérte (egyébként meglehetősen súlyos) pénzbüntetésekkel. Az eljárás úgy indult, hogy a perbefogottakat felrendelték Fülekre — vagy ha jobbágysorú volt, előbb a földesúri székre (amit ügyszintén rendszerint a vármegye székhelyén tartottak)774 —, s ha önként nem volt hajlandó megjelenni, úgy megbízottakat küldtek ki kézre kerítésükre és felszállításukra. 770 SZAKÁLY 1997, 357-362. passim. 771 SZAKÁLY 1997, 362-365. passim. 772 Vb. MEZNERICS 1933. és KÉRINGER 1990, 199-229. (ebből úgyszintén hiányzik a büntetőbírósági szervezet leírása), vb. SZEDERKÉNYI 1890-1893, Ш. 339-346. 773 Nógrád vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei II. kötetében számos Pest-Pilis-Soltban birtokos nemes közti polgári pert, illetve büntetőpert találunk (köztük volt vagy majdani pest-pilis-solti tisztségviselő ellen gyalázkodás, gonosztett stb. miatt indított eljárást is). 774 így történt ez például 1654-ben, amikor is a vármegye felszólítására Paksy János jószágainak adminisztrátora, Budai Bornemissza Bolgár Pál a vármegyei életben ismert nevű Dienes Györgyöt, Földváry Jánost, Wattay Pált, Darvas Jánost, Némety Pált és a kevésbé ismert Albert deákot kérte fel, hogy ítéljenek a törökösséggel vádolt Turzó János halasi jobbágy felett. A Szécsényben lefolytatott eljárásnál iß. Ráday András volt a hallgató és Jánossy András az esküdtbíró (RGY, Ráday család gazdadasági levéltára, II. b. Ráda [117], vö. KISKUNHALAS s. a.)
